Horváth András – civilben.
Noha a Magyar Kupa-sorozatban végig ő védett, és a döntőben is ő lett volna a kezdő, egy kisebb sérülés sajnos megfosztotta ettől a lehetőségtől. Kapusunk így civilben, sántikálva érkezett a Groupama Arénába, viszont még a meccs előtti pillanatokban is az öltözőben volt, és rövid, de hatásos beszéddel próbálta feltüzelni a társakat.
Nem tudni pontosan, hogy a beszéd, a meccs előtt levetített motivációs film, vagy éppen a szurkolóink által teremtett fantasztikus hangulat segített, de tény, csapatunk jól kezdte a mérkőzést, a mieink határozottan, fegyelmezetten futballoztak. Sőt, a vezetést is a Honvéd szerezte meg, a 13. percben Holender Filipet lökte el Vinicius, utóbbi sárga lapot kapott, előbbi pedig magabiztosan értékesített a megítélt büntetőt. Na jó, a kapufa is velünk volt, másképpen mondva, Holender tökéletesen lőtte a tizenegyest, hiszen a labda a jobb oldali kapufáról vágódott a hálóba.
A mérkőzés képe szerencsére a folytatásban sem változott, egy-egy távoli lövéssel veszélyeztetett a Vidi, de csapatunk kontrollálta az eseményeket, a védelmünk remekül zárt, ellentámadásainkban pedig végig benne volt a gólveszély. A félidő legvégén például Holender és N’Gog vitte két védőre a labdát, de a passz pontatlan volt, így N’Gog nem tudott gólhelyzetbe kerülni.
Mindenesetre 1–0-ás előnnyel vonulhattunk szünetre, ráadásul jól is játszott a csapat, jó érzés volt végignézni az első félidőt. Az eredmény tükrében érthető, hogy Supka Attila nem változtatott, Marko Nikolics Vidi-edző viszont két emberét is lecserélte.
A második félidő Holender helyzetével indult, a gólszerzőnk a tizenhatos sarkáról lőtt, a labda pedig alig szállt el a felső léc felett. A következő percek viszont inkább Vidi-lehetőségeket hoztak, a székesfehérvári együttes érezhetően rákapcsolt, előbb egy védelmi hiba okozott riadalmat, majd Gróf védett szépen Nikolov lövésél. Már az első félidő sem nélkülözte a kemény belemenéseket – öt sárgát osztott ki Iványi Zoltán játékvezető –, de a második felvonásban gyakorlatilag öt percenként került volna valamelyik játékosunk, és nem igazán önszántából. Az egyik szituációnál Batik a tizenhatoson belül feküdt a földön, a játék viszont ment tovább, Gróf pedig hatalmas bravúrral hárította Scsepevics fejesét, majd a szögletet követően Stopira fejesénél is jól helyezkedett és védett ismét.
Egyre jobban fokozódott a Vidi-nyomás, de Gróf Nikolv lövését és bravúrral fogta, majd amikor a hálóba került a labda, akkor Iványi játékvezető jelezte, Stopira gólja érvénytelen. Ezután szinte az egész Vidi körbevette a partjelzőt, majd amikor a 68. percben Hadzic esése nem ért büntetőt, a reklamáló Nikolics edzőt elküldte a kispadról Iványi játékvezető.
Az utolsó negyedórára Danilo érkezett N’Gog helyett, s legalább néhány perc erejéig sikerült kiszabadulnunk a kapunk elől. Némiképp csökkent a nyomás, pontosabban úgy érezhettük csökkent a nyomás, erre jött egy fehérvári szöglet, s bár Tonci Kukoc már a pálya szélén toporgott, hogy becserélhesse Supka mester, a Vidi még elvégezhette a sarokrúgást, Scspevoics pedig egyenlített.
A hajrára úgy tűnt, hogy kezd elfogyni a csapat, a Vidi pedig tovább rohamozott, s amikor már kezdtük elkönyvelni a hosszabbítást, egy oldalról elvégzett szabadrúgás után Hadzic bombázott a léc alá – ha létezik könnyfakasztó vereség, akkor ez bizony olyan volt.
