Még tíz perc sem telt el, és már vezettek a hazaiak a PAFC–Budapest Honvéd mérkőzésen, a 38. percben pedig már kétgólos volt a felcsútiak előnye, s csak 0–2-nél eszmélt fel a csapat, hogy itt baj is lehet. Szerencsére Holender szállította a szokásos szemfüles gólját, a szünet után pedig nagyobb sebességre kapcsoltunk. Lovric fejesével sikerült egyenlítenünk, a győztes gólt azonban nem sikerült megszereznünk. Ugyanakkor dicséret illeti az együttest, mert vert helyzetből sikerült felállni, és pontot szerezni a Pancho Arénában. De vajon örüljünk, vagy bánkódjunk?
„Az első bő harminc percért mindenféleképpen bánkódhatunk – kezdte nagyot sóhajtva Nagy Gergő. – Nem is tudom mit mondjak, alaposan bealudtunk. Azért is bánkódhatunk, mert az ezt követő időszakban, de főleg a második félidőben voltak lehetőségeink, hogy megnyerjük a meccset és három ponttal térjünk haza, ezek a lehetőségek azonban kimaradtak. Az viszont dicséri a csapatot, hogy nulla kettőnél sem adtuk fel és végig küzdöttünk, legalább egy pontot hazavihetünk.”
