Májer Milánnak, mondhatjuk, fekszik a Szentlőrinc játéka: a Honvéd fiatal támadója 2019-ben pontot érő találatot szerzett az NB III-as bajnokságban a(z ugyancsak) piros-feketék ellen, míg első csapatunk szombati edzőmeccsén egy fontos pillanatban rúgott góljával adott egy új lendületet az addig kétgólos hátrányban lévő kispestieknek.
„Megmondom őszintén, nem is emlékeztem arra a régi gólra, én is csak a meccs előtt olvastam róla, úgyhogy biztosan nem lehetett annyira emlékezetes találat – kezdte mosolyogva Májer Milán. – Azért örültem neki, hogy így alakult, bár nyilván nem lehet összehasonlítani a kettőt, hiszen az tétmérkőzésen történt, ezúttal pedig edzőmeccsen találtam be. Amikor Hidi Patrikhoz került a labda, már tudtam, hogy nekem menni kell. Azon voltam, hogy lefussak mindenkit, mert tudtam, hogy ha az ő lábán van a labda, akkor a passz is jön majd. Azután szépen berúgtam a hosszúba.“
A 22 esztendős támadónk hozzátette, annak örült a legjobban, hogy azokhoz a társakhoz hasonlóan, akik eddig szintén kevesebb szerephez jutottak, ezúttal több játéklehetőséget kapott Nebojsa Vignjevictől, s úgy érzi, hogy elégedett is lehet a pályán töltött percekkel. Az pedig, hogy góllal koronázta meg a teljesítményét, csak a hab volt a tortán, s talán emlékezetesebbé is válik majd a 2019-esnél azáltal, hogy jó barátjával, Banó-Szabó Bencével osztoztak a kispesti találatokon, amely Májer szerint mentálisan is jót tett mindkettejüknek.
„Minden erőmmel azon voltam, hogy gólt szerezzek és visszahozzuk a meccset a kétgólos hátrányból, mert az semmiképp sem lett volna jó eredmény, még ha edzőmeccsről is beszélünk. Meg akartuk nyerni a mérkőzést, szerintem ez látszott is a csapaton – tekintett vissza az összecsapásra Májer. – Nagyon kétarcú meccs volt. Az első félidőben egyébként úgy láttam, hogy jól játszottunk, voltak szép akcióink, végig azt vártam, hogy mikor szerzünk gólt. Játszottam az NB II-ben és most is követem a bajnokságot, így tudtam, hogy a Szentlőrinc egy nagyon masszív csapat, nagyon nehéz lesz nekik az első találatot megrúgni. Kontrára játszanak, arra várnak, hogy az ellenfél kitámadjon ellenük és meglegyen a helyük, ezen a meccsen is igazából beadásokból voltak a helyzeteik. A két kapott gól után a cserékkel szerintem adtunk egy kis frissességet a csapatnak, sikerült a végére föléjük kerekedni, ekkor már a félpályán sem jöttek át nagyon, nem volt nagyon helyzetük. Örülök neki, hogy végül sikerült visszahoznunk a meccset döntetlenre.“
