90 éve, 1929. augusztus 23-án született az Aranycsapat legendás balszélsője Czibor Zoltán. A Komáromi MÁV-ban kezdte pályafutását, 1948-ban került a Ferencvároshoz, 1950-ig futballozott a zöld-fehéreknél, majd a Csepeli Vasas játékosa lett. 1952-ben került Kispestre, ahol hazai pályafutása legnagyobb sikereit érte el.
Piros-fehér színekben kétszer bajnok (1954, 1955), egyszer ezüstérmes (1953) lett. 1955 volt az egyik legsikeresebb éve, ekkor a bajnoki cím mellett a Magyar Népköztársasági Kupában ezüstöt szerzett, és elhódította a gólkirályi címet is. 1949 és 1956 között 43 mérkőzésen viselte a válogatott mezét, és 17 gólt szerzett. 1952-ben Helsinkiben olimpiai aranyat, 1954-ben Bernben vb-ezüstöt nyert. Részese volt az angolok elleni legendás 6–3-as és 7–1-es győzelmeknek. Kiismerhetetlen cselei miatt Rongylábúnak becézték, gyors, technikás, gólveszélyes játékos volt.
1956-ban külföldre távozott, az MLSZ és a FIFA egy évre eltiltotta a játéktól. Az AS Roma szerette volna szerződtetni, de 1958-ban mégis a Barcelonába igazolt. A katalánokat két bajnoki (1959, 1960) címhez juttatta, és egyszer a spanyol kupát (1959) is megnyerte. A Barca hívei nem véletlenül imádták, hiszen balszélsőként 90 bajnoki meccsen 56 gólt szerzett. Csapatával kétszer (1958, 1960) is megnyerte az UEFA-kupa elődjét, a Vásárvárosok Kupáját. 1961-ben BEK-döntőt játszott a portugál Benfica ellen, és bár Czibor és Kocsis is gólt szerzett, mégis 3–2-re elvesztették a mérkőzést. A sors iróniája, hogy ennek a meccsnek is a berni Wankdorf stadion volt a színhelye – még az eredmény is megegyezett – csakúgy, mint az 1954-es német-magyar vb-döntőnek.
1961-ben a városi rivális RCD Espanolhoz távozott, ahová később kétszer is visszatért. Közben megfordult a bécsi Austriánál is. 1965-ben az Espanolnál fejezte be a pályafutását. 1990-ben visszatért Magyarországra, Komáromban telepedett le. 1997. szeptember 1-én halt meg.
A 80-as években Czibor Zoltán így emlékezett a Kispesten eltöltött időszakra.
„Szellemi és lelki támaszai voltunk egymásnak. Olyan volt a Honvéd az ötvenes években, mint egy nagy család, örömmel tölt el, hogy itthon lehetek és az is, hogy bárhol járok a világban a Honvéd névre ma is mindenki odafigyel és azonnal kél nevet mond: Bozsik, Kocsis. Túlzás nélkül állíthatom, az, hogy a Honvéd ma ilyen híres, népszerű csapat, az a régi Honvéd futball-iskolának köszönhető, amelynek egyik elindítója idősebb Puskás Ferenc volt, folytatója Kalmár Jenő, később pedig Kiss Gábor lett. Meggyőződésem, hogy ma is sok tehetséges fiatal van, csak nevelni, csiszolni kell őket, lelkileg és fizikailag is felkészíteni erre a csodálatos sportra, amit úgy hívnak labdarúgás. És akkor a Honvéd név évtizedek múlva is jól hangzik majd a nemzetközi labdarugótőzsdén.”
(fotó: Fortepan/Adományozó)
