Koncentrációs problémák, teljesítmény-szorongás, magánéleti gondok.
Csak néhány egyszerű példa azokra a problémákra, amelyekkel egy fiatalnak szembe kell néznie. Akadémistáink ráadásul nemcsak átlagos tinédzserek, élsportolóként minden nap keményen küzdenek az ellenfelekkel, tanulmányaikkal és olykor saját magukkal is. Utóbbi harcban, és ezáltal pályán nyújtott teljesítményükben van nagy segítségükre a Magyar Futball Akadémia sportpszichológusa, Pólyán Edina, aki a futballisták gondolkodásáról, saját tapasztalatairól és módszereiről is mesélt honlapunknak.
Hogy kerültél kapcsolatba a sportpszichológiával, a labdarúgással és a Honvéddal?
Tíz éve dolgozom pszichológusként Budapesten, ebből negyedik esztendeje foglalkozom sportpszichológiával. A foci véletlenül lépett be az életembe, kisvárdai születésű vagyok, közel három évig dolgoztam a Várda Labdarúgó Akadémián, ezt követően augusztusban kerültem ide a Honvédhoz, a Magyar Futball Akadémiára. A futball számomra komplexebb megközelítést igényel, már csak labda- és csapatjáték mivolta miatt is. Dolgoztam korábban a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek is, találkoztam magánrendelésben más sportágak képviselőivel is, de most már egyértelműen a fociban érzem otthon magam.
Milyen területen van szükség egy labdarúgó akadémián sportpszichológusra?
Azt gondolom, hogy a teljesítmény-szorongás kérdésköre az, amivel leggyakrabban találkozom a munkám során. Egy sportoló edzésen fantasztikusan teljesít, mégis – ismeretlen okokból kifolyólag – versenyszituációban ez nem tud a felszínre törni. Persze az ellenkezőjére is van példa, hogy pont a mérkőzés az, ami fokozza a játékos teljesítményét, ami valójában a közös munka célja is. Akadnak másfajta nehézségek is, például koncentrációs problémák, vagy sérülésektől való félelem nehezíti a sportoló teljesítményét, vagy akár magánéleti problémákból kifolyólag a játékos nem tud fejben ott lenni a pályán.
Ez csak a fiataloknál jellemző?
Nem korosztályfüggő. A Honvédnál elsősorban az akadémia növendékeivel foglalkozom. Természetesen a felnőtt csapat kapcsán is kérhetnek tőlem segítséget, a kettő nem zárja ki egymást. Talán kimondható, hogy az életkor előrehaladtával egyre inkább felismerik a játékosok a sportpszichológiában rejlő lehetőségeket, és megfelelő edukáció, tapasztalatok során elengedik azt a tévhitet, hogy „sportpszichológushoz akkor megyünk, ha baj van, vagy akkor küldenek, ha gond van velem.” Eddig szerencsés vagyok, mert úgy érzékelem, hogy fogékonyak a játékosok a közös munkára.
Mire jó a sportpszichológia?
Rengeteg olyan szituáció van egy mérkőzésen, amikor az adott játékos mentalitása, aktuális pszichés állapota a döntő, ez legalább annyira fontos a sportban, mint a technikai képzettség vagy a fizikai erőnlét. A munkám alapja a bizalom és az idő, nem úgy működik, hogy leülök faggatni egy játékost, mondok két-három instrukciót, és aztán mintha meghúznék két csavart, onnantól tökéletesen működik a gépezet. Ki kell alakulnia a bizalomnak, a nyitottságnak a sportoló és köztem, tudniuk kell, amit nekem elmondanak, azt diszkréten kezelem. Persze, ha van olyan terület, amit az edzőkkel szükséges megosztani, amire érdemes odafigyelniük azért, hogy hatékonyabb legyen a játékossal a közös munka, akkor azt – természetesen a titoktartási kereteket figyelembe véve – visszajelzem nekik.
A gyakorlatban ez mit jelent, hogy áll össze a mindennapi tevékenységed?
Tartok csoportfoglalkozást is igény esetén, de alapvetően egyéni konzultációkra járnak hozzám a fiatalok. Illetve az edzőkkel is konzultációk. Edzéseket, mérkőzéseket is figyelek, fontos, hogy lássam a játékosokat a „gyakorlatban” is. A konzultációk során a beszélgetések mellett a Vienna-tesztet is szoktam használni az akadémián diagnosztikai céllal, ami egy számítógépes pszichológia mérőeszköz, és kifejezetten jól használható labdás, csapatsportágak során. Mérem a koncentrációjukat, reakciókészségüket, mennyire tudják összpontosítani a figyelmüket, mi az, ami kizökkenti ki őket, hogyan kezelik a stresszt. Ezen kívül különböző sportpszichológiai technikákkal ismertetem meg őket, attól függően, hogy mi a célja a közös munkának. Például túlzott stressz esetén jól alkalmazhatóak a relaxációs technikák, de akár csak egy beszélgetés, egy ventilláció is tud segíteni a játékosnak abban, hogy jobban érezze magát.
Arról már beszéltünk, miben támogatod az akadémistákat, de mi az, amit te kapsz tőlük?
Ha bármilyen kis mértékben is, de hozzájárulok szakmailag egy jobb teljesítményhez, egy jobb hangulathoz, vagy akár egy konstruktívabb edző-játékos kapcsolathoz, én már elégedett vagyok. Egyértelműen a sportpszichológiában találtam meg önmagamat, a sport, mint tevékenység, mint az önmagamra fordított idő, az életem szerves része. Ezen a területen szeretném minél inkább elmélyíteni a tudásomat, amire a Magyar Futball Akadémia remek területet, lehetőséget biztosít. Élvezem a közös a munkát, tetszik ez az út, amin közösen elindultunk.
