Rendhagyó módon emlékezett meg a Budapest Honvéd második csapata a magyar költészet napjáról, akaratlanul is József Attila Hetedik című verse jutott eszünkbe, ahogy számoltuk a kispesti találatokat a Taksony elleni bajnoki találkozón.
„Feltétlenül nyerni szeretnénk!” – jelentette ki a meccset megelőzően Németh Barnabás, az első pillanattól kezdve ennek szellemében lépett pályára Simon Miklós csapata. Egyértelműen a letámadás volt együttesünk ars poeticája, nem engedtek fiataljaink – és a védelem tengelyéből vezénylő, örökifjú Djordje Kamber – levegőt a vendégeknek.
Ilyen mentalitás mellett nem volt meglepő, hogy már a 3. percben betalált a Honvéd, Banó-Szabó Bence szögleténél csak az érkező Csörgő Viktor fejese volt pontosabb, az eltökélt harciasság mellé hamar meg is nyugodhattak játékosaink. Annál is inkább, mert tíz perc elteltével már kettő volt az előnyünk, Eördögh András nagyszerű szólóját góllal koronázta, itt már sejteni lehetett, hogy csupán a győzelem nagysága a kérdés ezen az összecsapáson.
Az idea még tovább erősödött fél órát követően, amikor a vendégek tízese, Fekete Olivér rúgott oda csúnyán Irimiás Gergőnek, így emberelőnyben folytattuk. Az első 30 percet addig is nyomasztó kispesti fölény jellemezte, ami fokozódott a kiállítást követően, és gólokban is megmutatkozott. Előbb egy nagyszerű Kocsis Dominik, Németh Barnabás összjáték végén passzolt előbbi futballista a hálóba, majd Eördögh szerezte meg második találatát, miután a Kamber által kiharcolt labdát okosan tette el a bal alsó sarokba, 4–0 volt a félidei állás.
Eördögh András az egész meccsen különösen aktív volt (pedig egy kispesti játékosra sem lehetett panasz), a Honvéd hatodik gólja egyben az ő mesterhármasát is jelentette. De előtte a Barnák kényszerítője is aranyat ért, Németh Barnabás nagyszerűen tette vissza a labdát Benczenleitner Barnának, aki hátvéd létére negyedszer volt eredményes tavasszal.
A magabiztos előny tudatában Simon Miklós bátran forgatta a csapatot, a szünetben Szabó Alex, Kovács Dominik és Kerezsi Zalán is beállt, az 58. percben pedig Sani Abacha és Zvara Levente érkezett. Sajnos a túloldalon kényszerűségből kellett változtatni, egy ártalmatlannak tűnő szituációt követően a taksonyi Szántó Gergő súlyos vállsérülést szenvedett, klubunk nevében ezúton is jobbulást kívánunk neki!
A Honvéd részéről Kerezsi Zalán volt az, aki feltette az I-re a pontot, egy kapu előtti kavarodás után lőtt az üresen maradt hálóba, s átvette a vezetést a házi góllövőlistán. A mérkőzésen végig koncentráltan és agresszívan játszó Honvéd ilyen arányban is megérdemelt győzelmet aratott, sőt a kihagyott helyzeteknek további oldalakat lehetett volna szentelni – nem véletlenül volt ilyen téren hiányérzete vezetőedzőnknek. De a nagyszerű futballnak és a gólzápornak mindenképp örülhetettünk, a 7–0-ra végződő mérkőzés után magunkban talán el is kezdhettük költeni József Attila versének kortárs, kispesti változatát:
Csellel, góllal mind nem elég
A hetedik te magad légy!
NB III., KÖZÉP CSOPORT, 28. FORDULÓ
Budapest Honvéd II–Taksony SE 7–0 (4–0)
Honvéd-MFA Utánpótlásközpont
V.: Juhász Bálint (Urbán R., Nyekita B.)
Gólszerző: Csörgő (3.), Eördögh (10., 44., 56.), Kocsis D. (36.), Benczenleitner (47.), Kerezsi (86.)
Kiállítva: Fekete (31.)
Honvéd: Dúzs – Csörgő (Szabó A., a szünetben), Kamber, Benczenleitner – Török K. (Sani, 58.), Irimiás (Kovács D., a szünetben) – Lukács D. (Kerezsi, a szünetben), Eördögh, Banó-Szabó (Zvara, 58.) – Németh B.
Vezetőedző: Simon Miklós
Taksony: Ipacs –Buzás (Szabó N., 51.), Vajda, Torkos, Schmid – Ángyán (Suhvasztov, 79.), Bacskai, Zsirai (Mink O., 56.), Szántó (Pergel, 79.) – Szabó Á. (Bogár, 51.), Fekete
Vezetőedző: Mink Olivér
Simon Miklós: – Először is szeretnék mielőbbi felépülést kívánni a Taksony játékosának, Szántó Gergőnek! Ami a mérkőzést illeti, egyrészt nagyon boldog vagyok, de van hiányérzetem. Boldog vagyok, mert egy olyan csapatot sikerült felőrölnünk és több góllal megvernünk, amely stabil, bár kikaptak többször, ilyen arányban még senki nem tudta legyőzni őket. Ebből fakadó a hiányérzetem is, azt gondolom, hogy a végét kicsit elszórakoztuk. Több olyan helyzetet hagytunk ki, amit nem szabadna. Ráadásul az NB I-be játszó vagy oda vágyó játékosok is benne voltak ebben, ezeket a helyzeteket sokkal jobban ki kell használnunk, és meg kell tanulnunk annyi gólt rúgni egy mérkőzésen, amennyit csak lehet. A héten, távollétemben nagy segítséget kaptam edzőkollégáimtól, Kemény Kristóftól és Szentpéteri Viktortól, köszönöm nekik, hogy segítették a csapat felkészülését.
