Kun Gábor lett a Budapest Honvéd FC új ügyvezető igazgatója, aki korosztályos labdarúgóként szerepelt a kispesti klubnál, s akit az alábbi interjúban mutatunk be.
Játékosként megfordultál a klubnál, milyen érzés volt újra, immár vezetőként belépni a Honvéd központjába?
Hatalmas megtiszteltetés ez nekem. Egész életemben a labdarúgás volt a nagy szerelem. Kisgyerekként természetesen én is arról ábrándoztam, hogy válogatott labdarúgó legyek. Utánpótlásszinten több csapatban is megfordultam például a III. kerület-ben, az FTC-ben de a kispesti időszak azért volt különleges számomra mert serdülőként és ifistaként ekkor közelítettem a felnőtt futballhoz, így ezek az évek nagyban meghatározták a személyiségemet is.
Hogyan kerültél a klubhoz, voltak ilyen jellegű, klubvezetői ambícióid?
Már aktív játékos koromban megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék a jövőben a labdarúgás közegében dolgozni. Valahogy az edzősködés nem vonzott, mindig is a klub belső működése érdekelt igazán. De nemcsak tervezgettem, hanem tettem is ezért, képeztem magam, például elmentem a TF-re tanulni, hogy ne csak a pályáról ismerjem a focit.
Mit tudhatunk a honvédos labdarúgó és a honvédos vezetői életed közti időszakról?
Az ifista évek után nagypályán nem volt lehetőségem bemutatkozni az NB I-ben. NB II-ben valamint NB III-ban játszottam egy 2 éves osztrák kitérővel. Felnőtt nagypályás pályafutásom során mindössze 3 klubban szerepeltem. Első felnőtt csapatom a Vecsés FC volt, ahol játszottam Csábi József, valamint Pisont István (Trezi) keze alatt, tehát a Honvéd-iskola azért folytatódott. Ezután egy rövid osztrák kitérővel Újbudára igazoltam, ahol 5-6 évet játszottam az NB III-ban. Emellett több csapatban is futsaloztam, és végül ha nagypályán nem is, itt sikerült elérni a válogatottságig amire nagyon büszke vagyok. Az elmúlt 20 évben végigjártam a ranglétrát, ezért ismerem a játékosok gondolkodását és az öltözők világát belülről, edzettem én is keményen, voltam sérült is. Emellett az elmúlt 6-7 évben már a civil karrieremet is építettem és számottevő menedzseri és vezetői tapasztalattal lettem gazdagabb egy nagy szervezetnél. Ez a tapasztalat és a futballban eltöltött évek együttesen remélem sokat fognak segíteni a munkámban csakúgy, mint Gács Pali cégvezető. Az ő tudására és szakértelmére a jövőben is számítok.
Mennyire követted figyelemmel a Honvéd szereplését az elmúlt években?
Egy futballszerető embernek a Honvéd megkerülhetetlen, és azt gondolom erőn felül teljesített a csapat, elég ha csak az 2016–2017- es bajnoki győzelemre gondolok, de az elmúlt két évben megszerzett 4. hely is nagyon szép eredmény. Egy klubnál nagyon fontos a kémia a szurkolók, a csapat, a szakmai stáb, valamint a klubvezetés között. Azért fogok dolgozni, hogy a jövőben ez a kémia meglegyen, mert sok esetben ez az alapja a sikernek.
Gyerekként ki volt a példaképed?
Volt sok játékos, magyar és külföldi egyaránt, akiknek a játéka imponált, de nem tudnék egyet kiemelni. De Puskás Öcsi természetesen köztük van.
Melyek a legemlékezetesebb kispesti emlékeid?
Kispesti pályafutásom nagy részét a téglaégető utcai utánpótlás létesítményen töltöttem, amelyet mondanom se kell, nem lehet összehasonlítani a mostani körülményekkel. Emlékszem anyukám nem volt túl boldog, hogy minden héten rozsdás pólókban jártam haza edzés után. Pedig csak a fogasra akasztottam föl az öltözőben A Bozsik stadionba való első belépés csodás élmény volt, de rengeteg szép emlékem van, amit a csapattársaimmal éltünk át az edzések, az edzőtáborok és természetesen a meccsek alkalmával.
Milyen tervekkel, célokkal vágsz neki a munkának?
Szeretném, ha a Honvéd a jövőben is meghatározó csapata lenne a magyar bajnokságnak. Nagy lehetőség előtt áll ez a nagymúltú klub mert a tulajdonosváltással járó stabilitásnak és az akadémián folyó kimagasló szakmai munkának köszönhetően a jövője is kecsegtető. Elég ha csak megemlítem, hogy majdnem az összes korosztályos csapat bajnok lett. Jó lenne visszatérni oda, hogy 6-7 Honvéd-játékos alkotja a válogatott gerincét. Egy új, szurkoló- és közösségközpontú klubot építünk, amihez megvan a stabil háttér, de rengeteg munkára lesz szükség.
A Batik, Nagy, Gazdag hármas mellett vállalnál egy teqball-csatát?
Benne vagyok, bár a srácok ahogy hallottam komolyan űzik a játékot. Nekem is volt már szerencsém kipróbálni, sőt tavaly ott voltam Reims-ben a világbajnokságon, igaz, „sajnos” csak nézőként. Ígérem, gyakorolni fogok…
Összeáll-e újra Kispesten a Kun, Vadócz tandem?
Ez megint előhozta az emlékeket. Vadival rengeteg meccset játszottunk együtt serdülő és ifista korunkban. Nagyon szerettem vele játszani, mert hihetetlenül jól olvasta a játékot. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, tavaly például amikor Hongkongban jártam, össze is futottunk. Ha nem is mi voltunk a leggyorsabb középpálya, azért a labda nagyon jó helyen volt nálunk.
Üzennél-e valamit a szurkolóknak?
Szeretném megköszönni nekik, hogy a nehezebb időkben is a csapat mellett voltak. Fantasztikus, amit tesznek a csapatért, ezért is szeretnénk a jövőben minden téren kiszolgálni őket.
