Lehet még nehezebb?
– A Budapest Honvéd három forduló után mindössze egy pontot szerezve várta a Paksi FC elleni hazai mérkőzést, ráadásul nemcsak az eredmények, a játékunk sem volt az igazi.
– Riválisunk az NB I legjobb támadósorával rendelkezik, három találkozón 11 gólt szerzett (igaz, hetet kapott is), míg mi hatot kaptunk, azaz meccsenként kettőt.
– A találkozó előtt Fodor Dániel masszőrünk elájult az öltözőben, s bár úgy tűnt, hogy jobban van, az orvosok jobbnak látták, hogy kórházba szállítsák, ahol alaposabb vizsgálatoknak vethetik alá, csupaszív kollégánkat pedig a csapat vastapsa mellett vitték el a mentősök.
– A kezdés előtt negyedórával Mohamed Mezghrani jelezte, hogy nem tudja vállalni a játékot, így érthetően keserédes mosollyal vette át Gács Pál cégvezetőtől az 50-es mezt, miután Újpesten játszotta a félszázadik NB I-es meccsét a Honvéd színeiben. Ezért Ivan Lovricnak kellett beugrania, aki éppen a találkozót felvezető anyagunkban beszélt arról, hogy minden edzésen mindent bele kell adni, függetlenül attól, hogy kezdő, vagy éppen kispados-e az ember.
– Gyors góllal kezdhettük volna a meccset, de Nagy Dominik lövésénél Lenzsér mentett, a Lukic elől a labdát a saját kapuja felé továbbító Kinyik pörgetését pedig Nagy kapus védte.
– A beugró, hivatalosan középhátvéd Ivan Lovric jobb oldali védőként már a 9. percben sárga lapot kapott.
– Bár a 20. percben végre megszereztük a vezetést, tíz perccel később már egál a meccs, Bőle elhúzta Hahn lábát, az előző szezon gólkirálya meg a jobb felső sarokba bombázta a büntetőt, így máris odalett a fórunk.
– A kapott gól után két perccel már ismét vezethettünk volna, Bőle beadását Lukic lőtte a hálóba, a videóbíró azonban úgy látta, hogy szélsőnk lesen volt.
– A félidőt egy paksi kapufa zárta le, jelezve (nem először), hogy még pontosabban kell védekeznünk, a vendégek ugyanis többször is megtaláltak a réseket a hátsó alakzatunkon.
Nos, innen indult tehát a második felvonás, amely az elsővel ellentétben már tényleg villámgyors kispesti góllal kezdődött, azon pedig már meg se lepődtünk, hogy Nenad Lukic második NB I-es gólja után még egy kicsit izgulhattunk, hogy a VAR is szabályosnak látja-e támadónk találatát.
És amikor 3–1-nél, egy remek akció végén szerzett Nagy Dominik-gól után egy pillanatra esetleg elhittük volna, hogy beindul a szekér – vagy ahogy Verebes József mondta: „Egyszer majd valaki nagyon beleszalad a késbe” –, akkor jött a 68. perc és Nono sárga lapja. S mivel karmesterünknek ez a második sárga kártyája volt a meccsen, megkapta a pirosat is, ami azt jelenti, hogy a Debrecen (Lukas Klemenz), illetve az MTK (Baráth Botond) elleni találkozót követően tehát ezúttal is tíz emberrel zártuk a mérkőzést.
A hajrára kicsit be is szorultunk, a Paks próbálkozott, azt viszont jó volt látni, hogy megvolt a kellő higgadtság és erő a csapatban, nagyon küzdve megőriztük a 3–1-es előnyünket. Ez pedig egy kis nyugalmat, önbizalmat, hitet adhat a Honvédnak.
Így kell folytatnunk, és bizony nehezen kiküzdött siker mindig édesebb, mint a könnyű győzelem.
És ez most (!) nagyon édes – jobbulást, Dani!
OTP BANK LIGA, 4. FORDULÓ
BUDAPEST HONVÉD FC–PAKSI FC 3–1 (1–1)
Bozsik Aréna, 2411 néző
V: Pintér Csaba (Garai P., Medovarszki J.)
G: Nagy D. (20., 57.), Lukic (47.), ill. Hahn (30.)
Honvéd: Szappanos – Lovric, Batik, Klemenz, Tamás K. – Nono, Pantelic (Nagy G., 78.), Zsótér – Bőle (Hidi, 87.), Lukic (Eppel, 81.), Nagy D. (Májer, 87.)
Vezetőedző: Horváth Ferenc
Paks: Nagy G. – Szabó J., Lenzsér, Böde (Szendrei, 75.), Kinyik (Balogh B, a szünetben), Sajbán (Szélpál, 60.) – Bognár (Nagy R., 60.), Tamás O., Papp – Hahn, Ádám (Haraszti 60.)
Vezetőedző: Bognár György
