Menjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló – bosszankodhattunk már a nyolcadik percben a Fradi elleni rangadón, hiszen Ryan Mmaee gólja után felötlöttek bennünk a korábbi meccsek emlékei, márpedig az elmúlt években szinte rendre egy góllal kaptunk ki a zöld-fehérektől, akik ha megszerezték a vezetést, onnantól kontrollálták a találkozót. Számszerűsítve ez úgy néz ki, hogy a legutóbbi nyolc mérkőzésből egy pontot szereztünk az FTC ellen, miközben a legutóbbi öt egymás elleni meccset rendre egy góllal buktuk el, sőt az ötből négyszer 1–0-ra.
Nos, ennek tükrében érthető, hogy a vendégvezetés most is borús képeket ébresztett, nem beszélve arról, hogy a gól előtt Zinédine Machach maradt a földön (a játék ment tovább…), a gólt követően pedig hiába videóztak a bírók, végül úgy látták, nem történt kezezés a zöld-fehérek tizenhatosán belül. Szóval karcos volt a helyzet, amit tovább tetézett, hogy az első veszélyes lövést megeresztő Nagy Dominik a félidő közepén fájdalmas arccal maradt a földön. Szélsőnk a térdét fájlalta, s bár végül folytatta a játékot, a 34. percben muszáj volt lecserélni, Bőle Lukács váltotta.
Felcsillant viszont a remény, hiszen amikor Bőle Lukács pályára lépett, éppen szabadrúgáshoz készülődtünk, miután Dusan Pantelic került a földre a tizenhatos vonala előtt, így több mint ígéretes szögből próbálkozhattunk.
A labda mögé Zsótér Donát állt és ballal parádésan tekert a sorfal felett a léc alá, Dibusz Dénes hiába repült, mi pedig 2018 májusa és tizenegy bajnoki óta először tudtunk egyenlíteni a Fradi ellen!
A gól önmagában is hatalmas energiát szabadított fel, nem mellesleg szintén örömteli volt, hogy az első félidő egészét nézve abszolút nem játszottunk alárendelt szerepet, sőt a felvonás több periódusában is a mi akarunk érvényesült. Minimum a pontszerzés az, ami benne volt a meccsben, de akár a győzelem is.
Ennek megfelelően a második félidőben sem unatkozhattunk, előbb a vendégek veszélyeztettek, majd nálunk adódott komoly lehetőség, de végül Nenad Lukic és Bőle Lukács sem tudott Dibusz Dénes kapujába találni, így folytatódott a csata a győztes gólért. A Fradi kettőt is cserélt, próbáltak nyomás alá helyezni minket, csapatunk azonban állta a sarat.
A 65. percben aztán hasonló helyről lőhetett szabadrúgást Zsótér Donát, mint az első félidőben, igaz, ezúttal néhány méterrel távolabbról. Kísérlete a sorfalban kötött ki, a levágó labdát Tamás Krisztián tűzte kapura, Dibusz azonban bravúrral hárított, majd Zsótér szögletét tolta ki a léc alól.
A hajrában aztán Szappanos Péter is megmutatta, nem véletlen, hogy kollégájához hasonlóan ő is a magyar válogatott tagja, majd a 90. percben Hidi Patrik mentett nagyot a tizenhatosunkon belül.
Aztán következett a 91. perc, amikor ismét Szappanos védett szépen, s bár Zachariassen fejét érte utoljára az alapvonalon túlra kerülő labda, Andó-Szabó bíró szögletet ítélt – a sarokrúgásból pedig megszerezte a vezetést (s, mint később kiderült, a győzelmet) a Ferencváros…
Hiába reklamált az egész csapat és a kispadon ülők is, a játékvezető azonban jelezte: menjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló.
Noha látnivaló éppenséggel akadt (például egy remekül küzdő vörös-fekete együttes), muszáj továbbmennünk, hiszen jövő vasárnap kulcsfontosságú bajnoki vár ránk Gyirmóton.
OTP BANK LIGA, 28. FORDULÓ
BUDAPEST HONVÉD FC–FERENCVÁROSI TC 1–2 (1–1)
Bozsik Aréna, 4062 néző
V: Andó-Szabó Sándor (Szalai B., Vígh-Tarsonyi G.)
G: Zsótér (35.) ill. R. Mmaee (8.), Zachariassen (90+1.)
Honvéd: Szappanos – Doka, Batik, Lovric, Tamás K. – Kadiri (Petrusenko,78.), Pantelic – Nagy D. (Bőle, 34) (Hidi, 66.), Zsótér, Machach (Gale, 78.) – Lukic
Vezetőedző: Nebojsa Vignjevic
FTC: Dibusz – Botka (S. Mmaee, 76.), Blazic, Kovacevic, Civic (Pászka, 69.) – Esiti (Laidouni, 54.), Vécsei – Zachariassen, Tokmac, Marquinhos (Loncar, 54.) – R. Mmaee (Bassey, 76.)
Vezetőedző: Sztanyiszlav Csercseszov
