A korabeli feljegyzések szerint Kispest grundjain már 1904-ben mérkőzéseket játszottak a csapatokba tömörülő fiatalok. Az akkori szleng „szabadcsapatoknak” nevezte el ezeket a társaságokat. Az egyik ilyen csapatot „Kakasoknak” hívták, vezetőjük Gaubek Rezső a későbbi jó nevű tánctanár volt, de itt találjuk a kispesti labdarúgás későbbi nagy alakját, Mayer Bélát is. Ad hoc jellegű, alkalmi meccseiket a temető mögött lévő, úgynevezett „fenyveserdőben” játszották. Egy másik alakulat, a „Sólyom-Bikák” futballcsapata a piactéren űzte a labdát, és kergette őrületbe a kofákat, mert bizony előfordult, hogy a labda az asszonyságok, vagy ami rosszabb a tojások között landolt. A csapat tagjai Ács Ödön, Knob József, Balczer Rudolf, Balczer József, Tetlák Gyula, Schwartz Izidor és Stallmach Sándor voltak, később valamennyiüket a megtaláljuk majd a KAC-ban.
A „Kakasok” és a „Sólyom-Bikák” később egyesültek és áttették „székhelyüket” a Lipták Vasgyár mögötti térre, a Lipták-grundra. A KAC elődjének is nevezhető társaságot Vadász János, Valter József, Balogh József, Taigiszer Lajos és Varga Bálint dr. vezették. Ugyanebből az időből még két csapatot érdemes megemlíteni, az egyik az „Összetartás”, melynek vezetői a Steinhauser testvérek, Károly és Vilmos voltak. A másik „KAC” néven működött és a mai Kossuth téren játszotta meccseit. A futball népszerűsége egyre növekedett Kispesten, a játékosokat név szerint ismerték a polgárok, egyre többen nézték meg a grundokon rendezett meccseket, ahol legtöbbször Monor, Pestlőrinc vagy Pesterzsébet hasonló csapataival játszottak a kispestiek. A grundokon életre-halálra menő csatákat játszottak, ahol a legfőbb szempont a győzni akarás volt.
A kispesti labdarúgás első „patrónusa” Knob József iparossegéd volt, aki 1907 tavaszán első fizetéséből egy igazi bőrlabdát vett. 1908. augusztus 16-án Bede István a Kispest-Szentlőrinczi Lapok című újságban hozta nyilvánosságra, hogy a KAC alapításához a szervezők megnyertek több tekintélyes kispesti polgárt, egyben arra buzdított, hogy minél többen csatlakozzanak az új klubhoz. A KAC még aznap Dr. Varga Bálint elnöklete mellett, az Éder vendéglőben megtartotta alakuló közgyűlését. A megnyitó után Bede István tartott beszédet, melyben kifejtette, hogy Kispestnek szüksége van sportklubra. A klub neve, Krausz Jenő javaslatára Kispesti Athletikai Club lett.
Az alakuló ülésen a KAC későbbi reprezentánsai közül ott találjuk Ács Ödönt, Báthory Ferencet, Mayer Bélát, Weckinger Lajost, Tárnok Ferencet és Boldog Nándort. Bede István a vívók, Mayer Béla a labdarúgók ügyeit intézte. Az alapszabályt azonban a tagok nem fogadták el, mire Varga Bálint megsértődött és lemondott. Az egyesület ügyeit egy évig Bede István intézte. A vita egyre élesedett a két párt között, ráadásul az anyagi nehézségek is gyötörték a klubot. Ennek enyhítésére 1909. február elsején KAC-bált rendeztek, mely bevételének (100 korona) elosztása újabb vitát kavart. A két párt közötti ellentéteket a két mecénás Schmach Károly és Szűcs László próbálta elsimítani. 1909. június 5-én a Kispesti Athletikai Club közgyűlésén, felolvasták, és a többség akaratával elfogadták az alapszabályt. 1909 júliusában a felbomlás veszélye fenyegette a KAC-ot, de az egyesületalapítási vágy már erősebb volt a belső vitáknál, csaknem egy évvel az első próbálkozás után, 1909. augusztus 3-án a Tisztújító választmányi gyűlésen végleg megalakult a Kispesti Atlétikai Club nyolc szakosztállyal (atlétika, birkózás, kerékpár, ökölvívás, tenisz, torna, vívás és labdarúgás). A közgyűlésen a régi emberek kerültek a vezetőségbe, az elnöki hely betöltetlen maradt. Az október 5-i közgyűlésén megszületett első elfogadott alapszabály, amelynek alapján a Belügyminisztérium a 1909. október 21-én hivatalosan is bejegyezte a Kispesti Atlétikai Clubot.
