„Gondolkoztam rajta, hogy megpróbálom átemelni Dibuszt. Ha belövöm, érvényes a gól?“ – kérdezte mosolyogva a Fradi elleni Magyar Kupa-negyeddöntő kezdőrúgását elvégző Csákányi Viktor, aki 44-es mezben kocogott fel a pályára. A hátán lévő szám a születésnapjára utalt – ennek alkalmából lepte meg a családja –, de az Oleksandr Petrusenko iránti tiszteletből akár a 47-est is magára húzhatta volna. Ukrán középpályásunk ugyanis a hazájában dúló harcok ellenére is vállalta a játékot (a családja ráadásul Kijevben él), amiért minden elismerést megérdemel, akárcsak a Dinamo Kijevtől érkező Mohammed Kadiri, aki két évet futballozott a szomszédos országban, s élnek is ott szerettei.
S bár az első (jó) passz így a mieink lábához volt köthető, a folytatásban hamar a találkozót kezdő Ferencváros átadásaiból jegyezhettünk fel többet. A zöld-fehérek előtt adódott az első helyzet, de Lovric kétszer is mentett, majd Tomás Tujvel is hárított, szóval többet birtokolta a vendégcsapat a labdát, a védelmünk azonban állta a sarat. Sőt, a félidő derekán Dibusznak tényleg védenie kellett, bravúrral hárította Boubacar Traoré közelijét, majd jöhetett a szabadrúgás, támadónk ugyanis lesen volt.
Két perccel később aztán igazán jól jött volna, ha addigra a vendégek hálójában köt ki egy kispesti gól, a Ferencváros ugyanis betalált Tomás Tujvel kapujába, aki Boli lövésénél még bravúrral védett, Tokmac ismétlésénél azonban már tehetetlen volt.
Hátrányból folytatattuk tehát a találkozót, amelyre egyébként hat helyen változtatott (frissített) a PAFC elleni kezdőcsapathoz képest Nebojsa Vignjevic, így először volt kezdő Vidar Jónsson, s akárcsak a kecskeméti kupameccsen, ezúttal is Tomás Tujvel őrizte a kaput – a kapott gól ellenére meglehetősen jól.
A 33. percben viszont már nem önszántából, hanem kényszerből változtatott vezetőedzőnk, Tamás Krisztiánt ugyanis a combját fájlalva kellett letámogatni a pályáról, így érkezett Marko Petkovic, Albi Doka pedig balhátvédként folytatta az összecsapást. A csapat tehát változott – majd a szünetben is, amikor a Vidar Jónsson, Dejan Drazic párost a Bőle Lukács, Nagy Dominik duó váltotta – a mérkőzés képe azonban hasonló maradt. Többet volt a labda a Fradinál és veszélyesebben is futballoztak a vendégek.
Legalábbis így indult a második félidő, néhány perc elteltével viszont kiegyenlítettebbé vált a játék, próbáltunk nagyobb hangsúlyt fektetni a támadásokra, de még egy kis pontosság hiányzott a pályáról. Nebojsa Vignjevic az 55. percre mind az öt cseréjét kihasználta, beküldte Hidi Patrikot és Nenad Lukicot. A 61. percben Bőle Lukács lőtt fölé Zsótér Donát beadását követően, ebben a periódusban többet veszélyeztettünk, Bőle helyzete után Nagy Dominik szögletét csúsztatta meg Nenad Lukic, de a rövid saroknál már nem volt hely a kapufa, a védők és Dibusz között.
A hátralevő időben a Ferencváros egy-egy gyors ellentámadással próbált veszélyeztetni, miközben a mieink is mentek előre, több ígéretes lehetőség adódott, de még jobb döntéseket hozva, még pontosabban kellett volna támadni ahhoz, hogy egyenlíteni tudjunk.
Azt a mérkőzés előtt is tudtuk, hogy a játékoskeretet tekintve a Fradi az erősebb csapat, azonban bíztunk benne, hogy sikerrel járhatunk, ami végül nem jött össze, így a vendégek jutottak be a legjobb négy közé, nekünk pedig a bajnokság utolsó harmadára kell koncentrálni!
MOL MAGYAR KUPA, 6. FORDULÓ, A 4 KÖZÉ JUTÁSÉRT
BUDAPEST HONVÉD FC–FERENCVÁROSI TC 0–1 (0–1)
Bozsik Aréna, 3701 néző
V: Berke Balázs (Vígh-Tarsonyi G., Kóbor P.)
G: Tokmac (23.)
Honvéd: Tujvel – Doka, Batik, Lovric, Tamás K. (Petkovic, 36.) – Petrusenko, Kadiri (Hidi, 57.) – Jónsson (Nagy D., a szünetben), Zsótér, Drazic (Bőle, a szünetben) – Traoré (Lukic, 57.)
Vezetőedző: Nebojsa Vignjevic
FTC: Dibusz – Wingo, Blazic, Kovacevic, Civic – Laidouni, Esiti – Azqui (Mak, 60.), Tokmac (Loncar, 90.), Zachariassen (Botka, 76.) – Boli (Bassey, 60.)
Vezetőedző: Sztanyiszlav Csercseszov
