Szívmelengető látvány volt, ahogy sorra érkeztek a gyerekcsoportok a Bozsik Aréna lelátója felé, mosolygós kis lurkók rohantak fel a lépcsőn, integettek, kiabáltak lelkesen vagy éppen kabalaoroszlánunkkal, Leóval fotózkodtak. Így ha már zárt kapu mögött is kellett fogadunk a Kisvárdát, bízhattunk abban, hogy a pre-akadémián és a partneregyesületünknél szereplő játékosaink, illetve a környékbeli iskolák tanulói egy kispesti győzelem élményével mehetnek haza a viharos szélben, csípős hidegben megrendezett meccsen.
Ehhez persze nagy szükség lett volna az említett kispesti győzelemre, s ennek megfelelően is indítottuk a találkozót, Nenad Lukic már a második percben helyzetbe került, Hindrich azonban védeni tudott.
Még.
Egy félidővel és egy perccel később azonban már tehetetlen volt a kisvárdai kapus, a térfélcserét követően ugyanis ismét, előttünk adódott az első helyzet. Cirkovic próbálkozása lövésnek nem lett a legjobb, ellenben éppen Nenad Lukicot találta meg, házi gólkirályunk pedig a kaputól 13 méterre higgadtan átvette azt és a jobb alsó sarokba lőtt.
A két Lukic-Hindrich párharc között sem telt eseménytelenül a meccs, igaz, a kezdeti kispesti helyzet után a Kisvárda birtokolta többet a labdát, a félidő derekán Szappanos Péternek be is kellett mutatnia egy nagy és egy még nagyobb védést. Ekkor egyébként már Vidar Jónsson is a pályán volt, mivel a 13. percben Albi Doka és Leoni ütköztek, védőnk fájdalmasan terült el a földön, az ápolást követően még visszatért, de végül a 19. percben le kellet cserélni. Nagy baj nincs, Doka pedig bal szeme felett bokszolókat idéző monoklival ünnepelte Lukic gólját. (Amely egyébként a második Honvéd-találat is lehetett volna, mivel keretbe foglaltuk a félidőt és a hajrában is nekünk voltak helyzeteink, de Brandon Domingues és Maxim Plakushchenko lövése is célt tévesztett.)
Idén tehát másodszor is megszereztük a vezetést, ami mindenképpen örömteli, annak már azonban kevésbé örülhettünk, hogy riválisunk ezúttal is betalált a kapunkba: a 73. percben Szpaszics távoli, szitáló lövését még hárította Szappanos Péter, a kipattanó labda viszont Ilievksi elé került, aki közelről a hálóba lőtt.
Az utolsó negyedórában mindkét csapat ment előre a győztes gólért, látszott, hogy egyik fél sem lett volna elégedett a döntetlennel, végül viszont mégis be kell érniük az egy ponttal. A bajnokságban harmadik Kisvárda iksz egyben az idei első pontszerzésünk, ami mindenképpen pozitívum, 2023 első Honvéd-sikere viszont még várat magára.
A lefújást követően csapatunk kiment a C-lelátón helyet foglaló, mintegy hatszáz gyerekhez, megköszönve a biztatást és ahogy láttuk, több játékosunk is mez nélkül jött be az öltözőbe, s biztosak vagyunk benne, hogy – a nehéz helyzetünk és a sikertelenség ellenére – a gyerekek számára nagy élmény volt a meccs, sokat adtak nekik a közös képek, a megszerzett ereklyék.
És ha az eredmény nem is, ez tényleg szívmelengető.
OTP BANK LIGA, 18. FORDULÓ
BUDAPEST HONVÉD FC–KISVÁRDA MASTER GOOD 1–1 (0–0)
Budapest, Bozsik Aréna, zárt kapuk mögött
V: Antal Péter (Belicza, Bornemissza)
G: Lukic (48.) ill. Ilievski (74.)
Honvéd: Szappanos – Prenga, Cirkovic, Capan – Doka (Jónsson, 19.), Mitrovic, Plakushchenko (Gomis, a szünetben), Benczenleitner (Tamás K., 64.) – Samperio (Ennin, 80.), Lukic (Kocsis D., 64.), Domingues
Vezetőedző: Dean Klafuric
Kisvárda: Hindrich – Hej (Karabelyov, 72.), Kovacic, Jovicic, Leoni – Navratil (Spasic, 72.), Melnyik, Ötvös, Camaj (Alic, 85.) – Mesanovic, Makowski (Ilievski, 55.)
Vezetőedző: Török László
