Stabilitás, küzdés, fegyelmezettség, csapatszellem, karakter, önfeláldozás, versenyhelyzet – ezekre van szükség, ezekben kell fejlődni ahhoz, hogy a következő szezonban eredményesebb lehessen a Honvéd. Az elmúlt idény tanulságairól, a nyomásról és az előrelépési lehetőségekről is beszélgettünk vezetőedzőnkkel, Nebojsa Vignjeviccsel.
A felcsúti meccs lefújása után mondtad, hogy rosszul aludtál, most már nyugodtabban tudsz pihenni?
Kicsit már jobb. A szezonzáró után nagyon fáradtnak éreztem magam, hiszen az elmúlt hetekben igen keveset aludtam, mert folyamatosan azon gondolkoztam, hogyan tudnánk jobban szerepelni, eredményesebben játszani, hogy miként kezeljük ezt a szituációt, mert éreztem, hogy rossz irányba mentünk, bizonyos dolgok hiányoztak.
Mire gondolsz?
Hiányzott a megfelelő csapatszellem, ami persze nem mindenkire érvényes, de létező nehézség volt. Ráadásul a télen távozott Nono, majd megsérült Nagy Dominik, aki az egyik legjobb játékosunk és nem találtunk tökéletes megoldást a helyettesítésükre. Ez pedig túl sok volt. Hiányzik a szükséges minőség a játékunkból még egy kicsi plusz, hogy amikor közel kerülünk a győzelemhez, akkor le is tudjuk zárni az adott mérkőzést.
Többször is szóba került, hogy erős a Honvéd kerete, amit mértékadó szakportálok is így vélnek, mégis rosszul alakult a szezon. Mi lehet ennek az oka?
Nehéz egyébként teljes képet adni a csapatokról, játékosokról, nem láthatnak be minden meccs mögé, nem lehetnek ott minden edzésen, így a pályán nyújtott teljesítmény mellett az elemzésekben nyilván számít az adott játékos klubjának erőssége is, amikor megállapítják az értékét.
Akkor reális lenne a 9. hely?
Nem, ezt semmiképpen sem mondanám. Nagyon sokat számít a szervezettség, a megfelelő csapatmunka és valóban sokszor szóba került, hogy többre hivatott az együttes, de csak és kizárólag akkor, ha csapatként futballozunk. Hiányzott a csapatszellem, az önfeláldozás, hogy még többet küzdjünk egymásért.
Hogy viselted ezt?
A legfontosabb, hogy sajnálom, hogy így alakult, sajnálom, hogy ebbe a szituációba kerültünk. Rengeteg fájdalmat okoztunk mindenkinek, a szurkolónak, magunknak, ezért bánt különösen ez az időszak. Volt egy pontja a tavasznak, amikor úgy tűnt, hogy magasabb célokért küzdhetünk, de utána rosszabb eredmények következtek, és csak az utolsó meccsen dőlt el a sorsunk.
Amely mintha csak egy döntő lett volna.
Pontosan ezt mondtam a srácoknak, hogy ez most egy döntő a számunkra, még ha sajnálatos szempontból is, hiszen lehetett volna azért is nagy meccs, mert még nyerhetünk valamit. Miután legyőztük a Felcsútot, egyrészt megkönnyebbültem, hogy sikerrel jártunk, másrészt ismét ott volt bennem a csalódottság érzése.
A Kispest-tábor tagjai a felcsúti szezonzárón is megmutatták, milyen remek hangulatot tudnak teremteni és milyen fontos, hogy ott legyenek a csapat mögött. Mit üzennél a szurkolóknak?
Úgy láttam, hogy a játékosaimnak sokat jelent a szurkolók támogatása, élvezik, hogy egy ilyen táborral bíró csapatban futballozhatnak. De ha nem harcolsz, nem nyersz, akkor a kritika sem marad el, még ha ezt szeretnénk is elkerülni. Ha nem látják a küzdést, akkor nem lesznek türelmesek, ami egy jelzés a számunkra, hogy változtatni kell. Tudom, hogy a szurkolók is olyan Honvédot szeretnének látni, amely az elsőtől az utolsó pillanatig küzd a pályán és persze az sem baj, ha jól is futballozik. Nekem is ez a célom.
Mielőtt megérkeztél a Honvédhoz, el tudtad volna képzelni, hogy ez a csapat a kiesés ellen küzdjön?
Nem az a kérdés, hogy én mit gondolok erről, hiszen az érkezésemkor is a tabella vége felé helyezkedtünk el, három pontra voltunk az utolsótól és hazai pályán kaptunk ki a Gyirmóttól, ami egy meglehetősen erős üzenet volt abban a tekintetben, hogy gondok vannak. Ráadásul Nono távozásával sokat vesztett a csapat a kreativitásából ő ugyanis rendre képes volt váratlan megoldásokra. Technikailag Zsótér Donát, vagy éppen Hidi Patrik is remekül képzett játékos, de nem ugyanaz a szerepkörük. Jól is kezdtünk, de néhány fontos pillanatban hiányzott még egy kis plusz ahhoz, hogy sikeresebbek legyünk.
Egy ilyen szituációban mit kell tennie egy edzőnek?
Ami nagyon fontos, hogy megfelelő versenyhelyzetet kell teremteni, ami azonban több poszton is hiányzott. Ez is vezethet fegyelmezetlenséghez, vagy ahhoz, hogy esetleg valaki nem ad ki magából száz százalékot, mert nincs mögötte egy vetélytárs, akire bármikor le lehet cserélni, aki nyomja őt is előre. Szerintem a legjobb motiváció, amikor egymást húzzák felfelé a játékosok, ha minden posztra két hasonló képességű játékos pályázik és minden pillanatban meg kell küzdeni a helyedért. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy esetleg egyes játékosok nem küzdöttek volna, de egészen más az, amikor minden másodpercben éles a verseny.
Említetted korábban is, hogy a futball együtt jár a nyomással, ráadásul magunk kerültünk ebbe a helyzetbe, így nekünk is kel ezt kezelni. Mégis érdekelne, hogy miként viselted ezt a szituációt?
Az első pillanattól fogva éreztem a nyomást. A Kisvárda ellen, bár vereséget szenvedtünk, de megmutattunk, hogy tudunk jó csapatként focizni, a probléma, hogy ez nem mindig volt így. Egyébként az is egyfajta képesség, hogy miként tudod kezelni a nyomást és ebből a feladatból nálunk nagyon nagy, talán túl nagy szerep is hárult néhány játékosra. Itt van például Nagy Dominik, akinek voltak jobb és kevésbé jó meccsei is, de egyértelmű volt, hogy a csapat egyik fontos tagja, egy olyan játékos, aki előrébb vihet minket, és nem tudtuk megfelelően pótolni. Ezért is mondom, hogy több ilyen típusú futballistára van szükségünk.
Mi a helyzet a fiatal játékosokkal, hiszen a Honvédé az egyik, ha nem a legjobb magyarországi akadémia, ezek a futballisták mégsem kaptak szerepet a csapatban. Mi ennek az oka?
Az Újpest elleni győzelem után úgy tűnt, hogy kikerülhetünk a veszélyzónából, és több tervünk is volt arra vonatkozóan, hogy ha minél hamarabb szerzünk még egy győzelmet, stabilizáljuk a helyünket, akkor mindenképpen lehetőséget adnánk néhány fiatalnak, viszont nem így alakult és nem tehettünk extra terhet rájuk ezzel. A klubnak remek akadémiája van, szeretnénk a jövőben több lehetőséget adni a fiataloknak, még ha nem is könnyű az út, ami a Honvéd NB I-es együtteséig vezet. A következő szezonban ráadásul bevezetik a fiatalszabályt is, meglátjuk, hogyan tudjuk használni az akadémiáról kikerülőket.
Mire lesz szükség az új idényben, hogy feljebb tudjunk kapaszkodni?
Stabilitásra, az első pillanattól fogva, hiszen ez mindenkinek fontos, edzőnek, játékosnak egyaránt. Harcolni, küzdeni kell, fegyelmezetten futballozni, ez az alap. Az előző idényben néhány mérkőzésen ez megvolt, máskor viszont hiányzott, így viszont könnyű pontokat veszítettünk el, pedig muszáj akkor is győzni, ha éppen kevésbé teljesítünk jól. Nem lehetnek olyan meccseink, mint például a Gyirmót elleni, amikor nem küzdöttünk, nem dolgoztunk elég keményen. Ehhez kell megtalálni a megfelelő játékosokat, mind a tudás, mind a karakter tekintetében. A világon egyetlen együttes sem tud azonos szinten teljesíteni 33 mérkőzésen keresztül, azonban a fegyelmezettség és a küzdés elengedhetetlen ahhoz, hogy több pontot szerezzünk.
Köztudott, hogy szereted Budapestet, te és a családod is jól érzitek magatokat itt, ez továbbra is így van?
Valóban kedvelem ezt a várost, jó itt élni, azonban elengedhetetlen, hogy a Honvéd jól szerepeljen. Hiszen Budapest is sokkal szebb, ha nyerjük a meccseket, ha jól futballozunk, enélkül ugyanis a város sem lesz olyan szép és hangulatos.
