A szezon végeztével nemcsak a Budapest Honvéd FC őszéről írunk, hanem megnézzük, miként teljesítettek a kölcsönjátékosaink – a sort a Gyirmóton szereplő Májer Milánnal zárjuk.
Augusztus elején, az NB II második és harmadik fordulója között került kölcsönbe Gyirmótra Májer Milán – aki egyúttal 2022 nyaráig meghosszabbította a honvédos szerződését –, majd rá három napra góllal mutatkozott be új egyesületében, ahol az ősz során a 17 bajnokin kapott lehetőséget, s ebből 16 alkalommal kezdőként.
„Úgy érzem, hogy nagyon jó félszezont tudhatok magam mögött – kezdte érdeklődésünkre Májer Milán. – A szezon harmadik tétmeccse előtt érkeztem, így idény közben kellett beilleszkednem egy már kialakult csapatba. Két edzés után rögtön a kezdőcsapatba kerültem, nem volt könnyű, mert azt látták a többiek, hogy megérkezett a fiatal srác a Honvédból, kikerült miattam egy rutinosabb játékos, de szerencsére az első meccsen gólt rúgtam, ezzel tudtam oldani a feszültséget, és próbáltam mindenkiből pozitív érzéseket kiváltani. Úgy voltam vele, hogy ha az NB I-ből érkeztem, akkor ennek megfelelően kell teljesítenem az edzéseken és a mérkőzéseken is. Különmunkát végeztem, és mivel Gyirmóton sokkal több időm volt, így jobban tudtam figyelni magamra is. Abból a szempontból nehéz volt, hogy a legjobb barátaim Budapesten vannak, viszont itt jóval kevesebb program van, ami abszolút jól jött, csak magamra tudtam koncentrálni.”
Az ősz során az U21-es válogatottba is meghívót kapó Májer Milánra szélsőként számít(ott) Csertői Aurél edző, s bár az NB I-ben inkább támadót, vagy középpályást játszott, anno akadémistaként szélsőként is szerepelt, és sikerült alkalmazkodni ehhez a feladathoz is.
„Nyilván szélsőként nehezebb sok gólt szerezni, de egyébként sem arra mentem rá, hogy minél több gólt lőjek, sőt a gólpasszokon túl az is sokat számított, hogy hány párharcot nyerek meg, hány jó cselem van, hogy kevesebb eladott labdám legyen, úgy érzem, a játék tekintetében sokat fejlődtem – folytatta Májer Milán. – Minden mérkőzés után megnézem az InStaton a statisztikáimat, azt mutatja, hogy például sok jó cselem van, és folyamatosan figyelem, hogy miben kell még javulnom. Ami pedig a csapatot illeti, a harmadik hely sem feltétlenül rossz, a mutatott játék alapján simán odaérhetünk az első, vagy a második helyre, remélem, tavasszal rengeteg gólt szerzünk, hiszen ősszel hét csapat is többet lőtt, mint mi. Mindent megteszek azért, hogy feljusson a csapat!”
A 20 esztendős szélső (középpályás, támadó) szerint korai is lenne még számolgatni, hiszen 18 mérkőzés van még hátra a bajnokságból, sok fordulat lehet még addig, elég ha azt nézzük, hogy az érkezésekor kieső helyen volt a Gyirmót, majd jött egy tízmeccses nyerő széria, míg a listavezető Budafok az előző szezonban állt közel a mezőny végéhez. Ősszel jellemzően szerda-vasárnap ritmusban jöttek a találkozók, amivel kapcsolatban Májer Milán elmondta, örült a sűrű programnak, hiszen sokkal jobb játszani, edzeni, mindig azt várja, hogy mikor léphet páyára és mikor bizonyíthat. Főleg, ha a tv is adja a meccset, hiszen akkor még többen láthatják, ő pedig szeretné megmutatni, hogy mire képes. Ezért is várja a nyári kispesti visszatérést, addig azonban még fontos célja van: jól teljesíteni Gyirmóton, minden meccsen kiemelkedő játékot nyújtani, ezzel is hozzásegítve az együttest a feljutáshoz.
S mivel Májer Milán végigjárta az akadémiai rendszert, szerepelt az NB I-ben, az NB II-ben és az NB III-ban is, arra kértük, hasonlítsa össze a felnőttfutball legfelső három osztályát.
„Az NB III és az NB II között nagyon nagy a különbség, az NB II és az NB I között már nem húznék olyan éles határvonalat, főleg ha a másodosztály topcsapatait nézem – mondta Májer Milán. – A tempót illetően van különbség, technikásabbak a játékosok, viszont a futásmennyiség, vagy a párharcok tekintetében nem mondanám, hogy sokkal jobb az NB I. Az első osztályban sokszor éreztem azt, hogy több helyem van focizni, míg a második ligában még nagyobb hangsúly van a párharcokon, itt ha kell, egyből felrúgnak, durvább a játék, a bírók jobban is engedik a keménységet, ezt is meg kellett szokni. A felnőttfutball egyébként is egészen más, lehet, hogy az akadémián te vagy a legjobb, lehet nagyobb az önbizalmad, tudod, hogy az egész csapat számít rád, aztán kikerülsz a felnőttek közé és visszadobnak a valóságba. Rájössz, hogy mégsem vagy annyira jó, fel kell zárkózni a többiekhez, meg kell tanulni felnőttesen viselkedni, teljesen másra van szükség. Ha egy fiatal túl nagy egóval érkezik, akkor nagyon gyorsan lenyomják a felnőttek. Nekem például Gyirmóton jól jött, hogy a Honvéddal 18 meccsen szerepeltem már az NB I-ben, nemcsak egy akadémiáról kikerülő 19 éves játékosként érkeztem oda. Harciasság és erőnlét terén is sokat kell fejlődni, fiatalként a nulláról kell felépíteni magad, kivívni a tiszteletet, esetemben például azt, hogy ne mondhassa senki, hogy csak a fiatalszabály kedvezményezettjeként játszom, hanem a teljesítményemmel vívtam ki a helyem a csapatban. Fontos lépcsőfok, hogy meghatározó futballista legyek egy felnőttcsapatban, s amikor ott a lehetőség, akkor kell megmutatni, hogy mire képes az ember!”
A kölcsönjátékosaink közül Herjeczki Kristófról itt, Erdélyi Botondról itt, Tömösvári Bálintról itt, míg Soltész Dominikról itt olvashattok.
(fotó: Gyirmót FC Győr)
