2–1-es győzelmet aratott csapatunk a Bozsik Arénában a bajnokság éllovasa, a Győr ellen. Már az első játékrész elején, a 8. percben megszereztük a vezetést Kerezsi Zalán góljával, de az előnyünket a sok helyzet ellenére sem tudtuk növelni. A szünet után egyenlített a vendégcsapat, sőt Ivan Lovricot még ki is állította a 89. percben a játékvezető, de emberhátrányban is nyerni tudtunk. Hála a csereként beálló – és egyben debütáló – Pekár István góljának, aki ráadásul ezen a mérkőzésen a harmadik MFA-nevelés volt, aki bemutatkozott az első csapatban!
Szertárosunk, Pandur Róbert mosolyogva mondta neked közvetlenül a lefújás után, hogy ennyi dolgod volt. Ennyire egyszerű lenne?
Máté bá (Pinezits Máté vezetőedző – a szerk.) is azzal küldött fel, ha már beállok, akkor fejeljek egy gólt. Iszonyatosan boldog vagyok, hogy ez így lett.
Először húzhattad fel a Budapest Honvéd első csapatának mezét tétmeccsen, és védő létedre egyből góllal debütáltál!
Ezt soha életemben nem felejtem el. A harmadik labdaérintésemből szereztem a gólt, előtte Szabó Alex mondta nekem, hogy fussunk el hárman a hosszú oldalon, zárjak el neki, de amint észrevettem, hogy a védőm nem fog, könnyedén be tudtam törni. Szerencsére a labda pedig pont odajött a fejemre, így már csak a kapus volt ellenem.
Nehéz időszak van mögöttünk…
Megint majdnem kiengedtük a kezünkből a győzelmet, most is hagytuk az ellenfelet, hogy visszajöjjön a meccsbe, de szerencsére tartottuk magunkat a csapattal a végén is, és ennek hála megszereztük a három pontot.
Hogyan láttad a mérkőzést?
A padról többnyire az ellenfelet szoktam figyelni, de az első félidőben leginkább csak azt láttam, hogy mi támadunk szinte folyamatosan. Többször is eldönthettük volna a meccset, volt három-négy olyan ziccerünk, amiből, ha gólt szerzünk, akkor a szünet után a Győrnek nagy hátrányból kell játszania. Sajnos ez nem így lett. A második félidő nehézkes volt, de a kapott gól után sem estünk össze. Sőt, a kiállítás után, a győzelemre fókuszáltunk.
Végig mosolyogva csináltad végig a mérkőzés utáni levezető futásokat. Meddig fog tartani az öröm?
Remélem sokáig elkísér, egy ilyen pillanatot nem felejt el olyan gyorsan az ember. Most már elmesélhetem, hogy sokszor gondoltam arra, milyen jó lenne bemutatkozni és a tábor előtt győztes gólt fejelni. Álomszerű és boldog vagyok, hogy megadatott. Sőt, még annál is jobb érzés volt, mint amilyennek elképzeltem!
