„Ha nyertek, ingyen adom a szotyit! De akkor is, ha nem kaptok ki” – kiabálta Éger László paksi technikai vezető irányába a stadion parkolójában az árus, mi pedig csak reméltük, hogy a ropogtatnivaló legközelebb sem lesz ingyen.
A paksi stadion folyamatosan zajló átépítése miatt az öltözők előtti útszakasz amolyan közösségi térré változott. Itt találkozhattunk többek között a világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes dzsúdóssal, Bor Barnával, druszájával, a Honvéd keretéből sérülés miatt hiányzók Kesztyűs Barnával, vagy éppen a paksiak kötelékébe tartozó, korábbi kispestivel, Bobál Dáviddal.
A szotyola árát persze aztán a pályán lévő huszonkét férfi befolyásolhatta leginkább, akik között nem volt ott Böde Dániel, mivel Tomiszlav Szivics csak a kispadra ültette. Hiányzóból mondjuk nálunk se volt hiány, így aztán eddig nem látott kezdőcsapattal futott ki a gyepre a tiszta fehérben futballozó Honvéd.
A meccs aztán intenzíven is kezdődött, hiszen előbb Könyves, majd Kulach próbálkozott távolról, de Holczer és Berla is a helyén volt. Fiatal kapusunk egyébként meccsről meccsre magabiztosabb, az első negyedóra végén pedig Hahn lövésénél zárta remekül a rövid sarkot. Persze előttünk is adódott lehetőség, előbb Kukoc szöglete után Lovric lőtt mellé, majd N’Gog beadásáról maradt le Banó-Szabó és Kulach, összesen talán két centivel.
Az első ivószünet idején tehát még nem tudtuk eldönteni, hogyan is alakul a szotyola árfolyama Pakson, az első félidő második felében viszont egyértelműen az ingyenesség irányba ment el a történet, mivel előbb Remili, majd Hahn volt eredményes. Szóval nem elég, hogy a tűző napon izzadtunk, mint az éppen fogyasztó birkózó, még az eredmény sem simogatta a lelkünket – el kell ismerni, joggal vezetett a Paks a szünetben.
A kettő nullás hátránynál is nagyobb gondot jelentett, hogy a térfélcserét követően sem változott a játék képe: továbbra is a házigazdák domináltak, majd Hahn János másodszor, a Paks pedig harmadszor talált be, ezzel gyakorlatilag eldöntve a találkozót.
A kulcsjátékosokat nélkülöző csapatunk ezúttal nem teljesített jól, egyértelmű, hogy ennél sokkal több van a keretben, s örömteli, hogy legalább a szépítés összejött. A csereként beálló Moutari szerezte meg első honvédos találatát, ami szépségtapasznak megtette, de semmi több. A lefújás után pedig nem maradt más, minthogy egykedvűen ropogtassuk a tökmagot, amiért örömmel fizetnénk dupla, sőt tripla árat is, ha az Honvéd-sikerrel párosult volna.
Mindenesetre a sárga és a fehér mezben már játszottunk a bajnokságban, s egyelőre egyik sem hozott győzelmet, jövő szombaton viszont a jubileumi, piros-fekete dresszben szerepel majd a Honvéd, s bízunk benne, hogy a születésnapi hazai meccsen három ponttal gazdagodunk majd.
