Bizony, nemcsak magyarnak, kispestinek is jó volt lenni a Puskás Aréna megnyitóján.
Kezdődött azzal, hogy a megnyitó ünnepség keretén belül a pályára szólították a korábbi legendákat, akik között bőven voltak Honvéd-játékosok is, így az egykori klasszisok között köszönthettük Halmai Gábort, Illés Bélát, Kovács Kálmánt, Nagy Antal, Pintér Sándort és Pisont Istvánt is.
S miközben a legendák a pályán paroláztak, örömmel konstatálhattuk, hogy Marco Rossi ezúttal is kezdőként szavazott bizalmat Baráth Botondnak, s bár Holender Filip ezúttal kimaradt a keretből, a kispadon bevetésre várt Gazdag Dániel is, és okkal bízhattunk benne, hogy meglesz a középpályásunk második válogatott mérkőzése.
Már ezek is felemelő pillanatok voltak, majd következett Gera Zoltán búcsúztatása, akit a családja is a pályán köszöntött, majd jöhettek a Himnuszok, amely alatt lélegzetelállító koreográfiát készített a magyar tábor. A különböző színű lapokból a magyar trikolor mellett Puskás Ferenc arcképe rajzolódott ki, az élőkép az egész kanyart beterítette, s azon túl, hogy a Kispest legendáját nézhettük fátyolos szemekkel, büszkeséggel dagadó kebellel írhatjuk le, hogy a koreográfia megtervezése egy Honvéd-szurkoló, Kimmel Zsolt keze munkáját dicséri, akárcsak a Szlovákia elleni látvány, vagy éppen azok a festmények, amelyekkel Baráth Botondot, illetve Holender Filipet búcsúztattuk a távozásukkor.
Igaz, az ünnepi pillanatok sajnos csak a kezdésig tartottak, hiszen a mérkőzés első felében az uruguayi válogatott megmutatta, a dél-amerikai együttesnek nemcsak a múltja, a jelene is fényes. A vendégek sajnos többször is átjátszották a védelmünket, és a félidő felére kétgólos előnybe került az Edinson Cavani vezette válogatott. A második gólt követően viszont legalább kicsit kiegyenlítettebb lett a mérkőzés, sőt egy remek akció végén Szalai Ádám szépített – egyben övé lett az új Puskás Aréna első magyar találata –, s a folytatásban is akadtak lehetőségeink. Nem mellesleg a két kapott gól ellenére megállapíthattuk, hogy Baráth Botondra nem lehetett panaszunk.
A második félidő hasonlóan folytatódott, mint ahogyan az első zárult, azaz mindkét csapat veszélyeztetett, a sorozatos cserék közepette kicsit csökkent az iram, és újabb gólt már nem jegyezhettünk fel, a 70 percet játszó Baráth viszont kétszer is szépen lépett közbe egy-egy vendégpróbálkozásnál.
Az utolsó húsz percben már egyik csapat sem szaggatta az istrángot, a mieink kicsit már a Wales elleni mérkőzésre koncentráltak – több kezdőjátékos is pihenőt kapott –, s bár bíztunk benne, Gazdag Dániel végül nem kapott lehetőséget.
Talán majd Wales-ben, ahol kedden kiharcolhatjuk, hogy jövő nyáron ebben a csodás arénában szerepeljünk a 2020-as Európa-bajnokságon. Ezt a hangulatot átélve, bele se merünk gondolni, micsoda milliőben futballozhatna a válogatott a kontinensviadalon…
