„Nem kell annyi gólt rúgni. Elég egy olyan, amelyet nem felejtenek el”– olvashatjuk Müller Sándor szavait a Vasas stadionjának falán, éppen azon a részen, amely a Honvéd öltözéjével szemben található.
Hogy Banó-Szabó Bence olvasta-e a feliratot, abban nem lehetünk biztosak, abban viszont igen, hogy a 19 esztendős szélső olyan gólt szerzett, amire emlékezni fogunk. Nem azért, mert nem láttunk soha ennél szebb akciót, viszont a kis szerencse, no meg a jó helyzetfelismerés azt eredményezte, hogy a Honvéd szerzett vezetést a Zalgiris Vilnius elleni Európa-liga-selejtezőn. Banó-Szabó pedig, aki korábban az NB I-ben 41 meccsen még nem szerzett gólt, második EL-meccsén betalált!
Mire középpályásunk eredményes volt, már több mint fél óra eltelt a mérkőzésből, amely jó iramú, intenzív, kemény csatát hozott. Még négy perc sem telt el az összecsapásból, amikor Kovács Nikolasz ellentmondást nem tűrően lépett oda a labdát fedező ellenfelének. Fiatal játékosunk ezzel is jelezte, mindenféle megilletődöttség nélkül lépett pályára, noha NB I-es mérkőzésből is csak egyet tud eddig felmutatni. Most viszont Mohamed Mezghrani keresztszalag-szakadása miatt – mellette Nagy Gergő és Änis Ben-Hatira hiányzott kisebb sérülés miatt a csapatból – rögtön a kezdőcsapatban találta magát, és pontosan olyan határozottsággal vetette bele magát a játékba, ahogyan azt kell egy fontos nemzetközi kupameccsen.
A kép persze úgy teljes, ha hozzátesszük, hogy a gólig tartó időszakban a Zalgiris előtt is adódtak lehetőségek, Lefkovits Robi egyszer a kapufa segítségével hárított, s emellett egy-egy kisebb és nagyobb védést is be kell mutatnia, míg nálunk Gazdag maradt le centikkel N’Gog parádés passzáról.
A litvánok bizonyították, nem véletlenül szerepelnek rendszeresen a nemzetközi porondon (s mennek minden évben egy-két kört), játékukat látva viszont még értékesebb volt a szünetbeli 1–0-ás vezetés.
A második félidő aztán hasonló sorminta alapján folytatódott, mint az első: Zalgiris-helyzet, Honvéd-gól. Ezúttal előbb egy közeli fejest fogott magabiztosan Lefkovits, majd Kamber hatalmas bedobását Batik csúcsztatta meg, N’Gog a hosszú oldalon berobbanó pedig nem hibázott. A második gól mintha egy kicsit megfogta volna a Vilniust, talán a vendégek sem erre számítottak, csapatunk viszont lendületbe jött, a mieink fegyelmezetten futballoztak, megállás nélkül küzdöttek, s emellett még élvezték a játékot.
Már a kettő nullás előny is biztatónak tűnt, aztán a 69. percben már háromnál jártak a mieink, miután Gazdag Dániel remek cselt követően harcolt ki büntetőt, amit saját maga értékesített is. Csak megjegyezzük, válogatott kerettag középpályásunk is első EL-gólját szerezte, és az NB I-ben is 121/3 a mérlege.
Szóval nincs más dolgunk, mint egy kicsit ünnepelni – no meg egy picit bosszankodni a hajrában kapott gól miatt –, majd ugyanazzal az akarattal, odaadással és alázattal futballozni a visszavágón, mint az első mérkőzésen. Müller Sándornak pedig Banó-Szabó és Gazdag esetében is igaza volt.
„Nem kell annyi gólt rúgni. Elég egy olyan, amelyet nem felejtenek el.”
(N’Gog meg bizonyította, hogy ilyen egy remek befejezőcsatár.)
