Szamosszegi Gábor váltja a pre-akadémia élén a korábbi vezetőt, Tóth Attilát, aki családi okok miatt a váltás mellett döntött a szezon végeztével. Az új titulussal járó kihívásokról, a pre-akadémiai korosztályok helyzetéről és a jövőbeli tervekről is beszélgettünk a szakemberrel.
Kezdjük az alapoknál: mi is a pontos feladata egy pre-akadémiai vezetőnek?
Elég széles spektrumról beszélünk. Elsődleges feladatom természetesen szakmailag felügyelni a pre-akadémiai korosztályok munkáját, de a hozzájuk tartozó operatív döntési jog és felelősség is a munkakörrel jár. A pre-akadémiai vezető feladata meghatározni a szakmai programot, ellenőrizni azok betartását, legyen szó akár arról, hogy elkészültek-e időben az edzésvázlatok, egészen odáig, hogy a heti edzői értekezlet ne csak egy unalmas programegyeztetés legyen, hanem ösztönözze is a kollégákat. Ezekben a korosztályokban olyan fiatal, ambiciózus edzők dolgoznak, akik szeretnének fejlődni, ebben segítenünk kell őket, teret kell adnunk nekik, ez is fontos része a munkának.
Milyen út vezetett a kinevezésedhez és hogyan fogadtad az új kihívást?
Két évvel ezelőtt érkeztünk a Honvédhoz Tóth Attila kollégámmal, akinek a munkáját szekcióvezetőként segítettem. Attilának nagyon fontos szerepe volt a pre-akadémiai rendszer kialakításában, az ő irányításával raktuk le annak a szakmai programnak az alapjait, aminek célja, hogy a lehető legtöbb játékos kerüljön fel az akadémiai szintre, majd onnan később a felnőttfutballba. Attila nagyon fog hiányozni nekünk a csapatból, a távozását követően szerettük volna továbbörökíteni azt a hosszú távú koncepciót, amit elindítottunk. A Honvéd nagy előrelépés volt számomra, hiszen az ország egyik, ha nem a legjobb akadémiájára kerültem, megtiszteltetés, hogy itt dolgozhatok. Az, hogy most kineveztek pre-akadémiai vezetőnek, egyfajta elismerése annak, hogy jól végeztem a munkámat, és látják bennem a potenciált. Igaz, az egyik szemem sír, a másik nevet, mivel ez azt is jelenti, hogy nem lehetek a továbbiakban csapatedző, ami nagy szívfájdalmam. Azonban jó érzés az, hogy átadhatom a tudásomat és a tapasztalatomat a fiatalabb kollégáknak, és én is tudok tőlük folyamatosan tanulni. Nagy kihívást jelent számomra, hogy új oldalamat kell majd elővennem, magam is kíváncsi vagyok, hogyan tudok majd ennek megfelelni. A profi futballkluboknál már nemcsak edzőkben, hanem stábokban gondolkoznak, s most nekem is egy ilyen szakmai csapatot kell irányítanom, amelynek megvannak a maga specialistái.
Hogyan látod, milyen a megbecsülése ma a pre-akadémiai képzésnek?
A magyar utánpótlásnevelésben sokáig mostohagyerekként éltek ezek a kisebb a korosztályok, nem fordítottak rájuk kellő figyelmet, nem volt magas szintű kiválasztási folyamatuk sem. A Magyar Futball Akadémián viszont Herczeg Vincéék már korábban felismerték, hogy a kiskorosztályok fejlesztése nagyon fontos. Ezért is érkeztünk Tóth Attila kollégámmal, majd egy olyan programot dolgoztunk ki, ami tervszerűséget, kereteket ad és megkönnyíti az edzők munkáját azzal, hogy mankót nyújt nekik. A célunk az volt, hogy eredményessé tegyük a pre-akadémiai korosztályok munkáját – nem a mérkőzések eredményeit, sokkal inkább a gyerekek fejlődését értve ezalatt. Büszkék vagyunk rá, hogy a Honvédnál megfelelő figyelem jut ezekre a korosztályokra, reméljük, hogy sikerül tovább dolgoznunk ezen.
Még sosem kerültek fel ekkora létszámban a pre-akadémiáról játékosok az akadémiai rendszerbe, mint az idei U15-ös korosztályban. Ez is a rendszer eredményességét dicséri?
Nem mondhatom azt, hogy ez egyértelműen csak a mi munkánk gyümölcse, de hozzájárultunk a folyamathoz. Korábban elég nagy játékosvándorlás volt az U14-es és U15-ös korosztályok között, a mostani keret viszont szinte teljesen együtt maradt, amire nagyon büszkék vagyunk. A rendszer sikerességében nagy szerepe van a Vatai Attila által irányított régiós partnerkapcsolatainknak is, Attila hatalmas segítséget nyújt többek között a játékoskiválasztásban is. Az elmúlt két évhez képest is tudtunk egy szintet előre lépni, majdnem minden csapatnál dolgozik például már pályaedző is, ami által sokkal több figyelem jut a játékosokra fejlesztésére, és reméljük, hogy a jövőben is így tudunk fejlődni. Csapkó Zoltán segítségével és szervezésével évről évre több nemzetközi mérkőzést játszanak a pre-akadémia korosztályai, bízunk benne, hogy ez a tendencia a jövőben is megmarad, még ha a járványhelyzet miatt most bizonytalan is a szituáció.
Milyen tervekkel vágsz bele a munkába pre-akadémiai vezetőként?
Elsősorban folytatni szeretném a megkezdett utat, hiszen még az elején járunk, és mindig lehet mindent fejleszteni, jobban csinálni. Evanics Martin érkezésével – aki utánam irányítja majd az U13-as csapatot – egy egyéni képzésért felelős szakemberrel is erősödtünk, akinek segítségével ezt a területet is magasabb szintre tudjuk emelni. Az ő képzéseivel tovább csiszoljuk a játékosok képességeit, megkapják azokat az ingereket, alapokat, amit később már nehéz pótolni.
Bekerül továbbá az edzésprogramunkba a futsal is, Fehér Zsolt irányításával, aki egy kiváló szakember. Magyarországon egyedülálló módon a futsal módszertan alapján tart majd heti rendszerességgel edzéseket a pre-akadémiai korosztályoknak, vegyítve azokkal az elemekkel, amelyek a nagypályás futballban is segítik majd a játékosok fejlődését.
Emellett tervezünk bevezetni olyan multimozgás-fejlesztési napokat, amik a gyerekek ügyességét, koordinációját és a motorikus képességeik fejlődését segítik.
Abból indultunk ki, hogy a régi időben a gyerekek nem a telefont nyomkodták, hanem fára másztak, bicikliztek és ezáltal szinte automatikusan megkapták a mozgásügyességüket. A mai gyerekek életéből azonban ez kimarad, ráadásul túl korán megtörténik a sportágválasztás is, ami egyfajta beszűkülést eredményez. Tehát muszáj olyan ingereket adnunk nekik, amik eltérnek a futballtól, legyen az kúszás, mászás, trambulin vagy gerenda, ami fejlesztően hat rájuk. Ez ugyanis az a szenzitív időszak, amikor az idegrendszerük még befogadó, szinte szivacsként szívja magába az ingereket, amit később már nem lehet pótolni.
