„Most vagyok itt először és remélem, nem is utoljára“ – jegyezte meg mosolyogva Nebojsa Vignjevic, aki természetesen nem tévesztette el az irányt a Szusza Ferenc Stadionban, noha a korábbi hét esztendővel ellentétben ezúttal a vendégöltöző felé kellett vennie az irányt. Szakvezetőnket egyébként örömmel köszöntötték a Megyeri úton, s látszott rajta, a kellemes emlékek ellenére kizárólag arra koncentrál, hogy mostani csapatát, a Honvédot sikerre vigye!
Erre pedig hatványozottan is szükségünk volt, ugyanis az MTK ellen behúztuk a kéziféket, lesodródva a Debrecennel szemben jónak tűnő útról, és egyértelmű, oda akartunk visszatérni. Hiszen nem mindegy, hogy a kiesést jelentő 11. helytől, vagy (három ponttal hármat előzve) a negyedik pozíciótól vagyunk egyetlen győzelemre – leegyszerűsítve ez volt a találkozó tétje.
Érződött is a feszültség a csapaton, tisztában voltak a srácok a helyzet súlyával, fegyelmezetten, eltökélten készültek a meccsre, amely aztán újpesti helyzettel indult (Budu Zivzivadze lövését védte Szappanos Péter), s némiképp többet is birtokolta a labdát a hazai együttes, komoly lehetőség azonban a lila-fehérek előtt sem adódott.
Nálunk Zinédine Machach próbálkozott távolról, de mindkét lövése elkerülte a bal felső sarkot, majd a 31. percben Nenad Lukic maradt le a beadásáról. Francia szélsőnk aztán 10 perccel később pontatlanul, kissé hosszan tekert középre, végül azonban így lett jó a labdája, amit a jobb oldalon az eltiltott Marko Petkovicot helyettesítő Baráth Botond ívelte a kapu elé. A beadásra Zsótér Donát érkezett és fejelt a kapu jobb oldalába, majd felemelt kézzel sportszerűen jelezte, hogy korábbi klubja ellen nem ünnepel.
Belül azért biztosan mosolygott, hiszen rendkívül fontos gólt szerzett, ráadásul remek időzítéssel, hiszen a félidő hajrájában az Újpest előbb elveszítette sérülés miatt az egyik legfontosabb emberét (Yohan Croizet-t), majd hátrányba is került.
Ez pedig jelentős lélektani előny lehetett a számunkra, s bíztunk benne, hogy a térfélcserét követően tudunk is élni vele.
„Maradjunk együtt, játszunk csapatként és nyerni fogunk!“ – tüzelte a társakat a szünetben Szappanos Péter, aki a második felvonást is védéssel indította. Eleinte aztán úgy tűnt, hogy az említett lélektani előnyre aztán inkább a védekezésben lesz szükség, az Újpest ugyanis beszorította a mieinket, szinte végig a mi térfelünkön zajlott a játék. Ami viszont pozitívum volt, hogy nagy helyzetet nem tudott kialakítani a hazai együttes, rendre odaért egy-egy védőnk és sikerült tisztázni.
Persze az 1–0 köztudottan nem életbiztosítás, így a stabil védekezés ellenére sem lehettünk nyugodtak, majd jött a 81. perc, amikor egy gyors ellentámadás végén Zinédine Machach duplázta meg az előnyünket, s bár a mostani szezont tekintve nem dőlhettünk hátra, azért a lefújás előtt 9 perccel megszerzett kétgólos előny adott némi nyugalmat. És okkal adott, hiszen a hátralevő időben is kontrolláltuk a pályán történteket, a három perc hosszabbítás után pedig hatalmas feszültség szabadult ki a játékosokból és a stábból.
Fontos, nagyon fontos győzelmet arattunk, ez látszott is mindenkin, de zárásként idézzük ismét Nebojsa Vignjevicet, aki az öltözőbeli ünneplés után a gratuláció mellett még egy gondolatot intézett a csapat felé: „A Debrecen ellen is jól játszottunk és így örültünk, most pedig majd folytassuk is így!“
OTP BANK LIGA, 25. FORDULÓ
ÚJPEST FC–BUDAPEST HONVÉD FC 0–2 (0–1)
Szusza Ferenc Stadion, 5423 néző
V: Berke Balázs (Tóth II. V., Buzás B.)
G: Zsótér (43.), Machach (81.)
Újpest: Banai – Pauljevic, Koutroumpis, Csongvai, Antonov – Boumal, Onovo (Simon K., 63.) – Croizet (Yahaya, 41.) (Bjelos, 83.), Mitrovic, Beridze – Zivzivadze
Vezetőedző: Milos Kruscic
Honvéd: Szappanos – Baráth, Batik, Lovric, Doka – Petrusenko, Hidi (Pantelic, 90+2.) – Jónsson (Kadiri, 55.), Zsótér (Nagy G., 90+2.), Machach (Májer, 90+2.) – Lukic (Traoré, 72.)
Vezetőedző: Nebojsa Vignjevic
