Vasárnap este a szezon utolsó bajnoki meccsére készül második csapatunk, amely már egy döntetlennel bebiztosíthatja az előkelő 4. helyet a tabellán a nagy rivális FTC II előtt, így pedig az ország legjobb második csapata lehet. Kemény Kristóf azonban hangsúlyozza: a Felnőttprogram talán legfontosabb eleme, hogy a fiatalok megtanulják, mindig győzelemre próbáljanak játszani! És hogy mi történt ebben az extrém idényben? Kristóf bából Kristóf lett, az utánpótlás-játékosokból pedig felnőtt férfiak. A Honvéd II másodedzőjével beszélgettünk a záró forduló előtt.
Visszatekintve a múlt hétre, milyennek láttad a Szeged elleni összecsapást, hűen tükrözte az eredmény?
Egy brutális szezon célegyenesébe fordultunk, és mivel nálunk hatalmas az átjárás az utánpótlás-csapatok és a Honvéd II között, minden forduló előtt sakkozni kell, hogy úgy osszuk el a kereteket, hogy minden korosztályunk versenyképes maradjon. Nos, az U16-os csapatunk szerdán bajnok lett, az U17 magabiztosan 2., az U19 pedig versenyben van a bajnoki címért. Sokáig arra voltunk a legbüszkébbek, hogy hiába sújtott minket jelentősen a vírushelyzet és kellett sokszor feltölteni az NB I-es keretet fiatalokkal, nem voltak izomsérültjeink – az utolsó havi, gyilkos menet viszont már megviselte a gyerekeket, sajnos jó néhányan kiestek a hajrára. Szegedre úgy utaztunk, hogy előző nap többen a nagy rivális MTK U19-es gárdája ellen játszottak fontos derbit, egész héten 8-9 játékossal edzettünk, úgyhogy ezért is jár a gratuláció a srácoknak a győzelemért. Már elég jól ismerem őket, látom, amikor nincs bennük görcs, amikor élvezik, hogy működik, amit kitaláltunk és felszabadultan, gólratörően futballoznak. Szegeden minden összejött, az egyik legjobb meccsünk volt a szezonban.
Egy ilyen eredmény után, és eleve egy sikeres szezon legvégén mennyire volt egyszerű ezen a héten is "földön tartani" ezt a fiatal csapatot?
Nagy utat járt be ez a társaság, a keret zömének ez az első szezonja a felnőttek között. És lehet valaki kimagasló tehetség a korosztályában, szerepelhet rendszeresen az utánpótlás-válogatottban, a felnőttfoci teljesen más kávéház. Itt a riválist nem érdekli, honnan jöttél, milyen címer van a mellkasodon, hány gólod van a fiatalok között, ő csak egy ellenfelet lát benned, és a pénzéért hajt. Erre próbáljuk a kezdetek óta felkészíteni a srácokat, hogy el kell viselni a nyomást, esetenként a sértegetést és agressziót, és mindvégig higgadt fejjel játszani. Hogy honnan hova jutottunk, híven jelzi: tavaly, a Körösladány ellen hét visszajátszóval készültünk, ám a meccs előtti este kiderült, Balogh Norbiék nem jöhetnek hozzánk a vírushelyzet miatt. Összeraktunk egy kezdőt, ami láttán enyhén szólva sem voltunk nyugodtak… Namármost, a téli felkészüléstől kezdve nagyjából ezek a játékosok alkották a csapat gerincét, és ki merem jelenteni: ez a csapat immár bajnokesélyes lenne ebben a ligában. A legjobb idegenbeli mérleg a mienk, a második legtöbb rúgott gólunk van, több nagy gólkülönbségű győzelmet arattunk, ugyanakkor szerencsére nem tapasztalni a túlzott elbizakodottság jeleit a fiúkon, dolgoznak becsülettel, speciel ezen a héten is kőkemény munkát végeztünk, ahogy mindig mondom nekik: ismét beletettünk abba a bizonyos zsákba, ami remélhetőleg hasznukra lesz az évek során.
Saját szemszögedből hogyan értékeled a csapat teljes idényét és milyen volt az első honvédos szezonod?
Nincs erre jobb kifejezés, mint hogy ez egy csodaszezon! Feladtunk fiatalokat az első csapatnak, akik megállták a helyüket a profik között, sokáig a dobogóra is esélyes volt ez a csikócsapat és játékosaink kerültek külföldre, no és jó néhányan le is érettségiztek. Számomra is egy teljesen új kihívás volt ez a feladat, hiszen a III. Kerületnél, vagy a Vasasnál kész, profi labdarúgókkal dolgoztam, akiket nem fejleszteni kell, hanem kihozni belőlük az adott meccsen, vagy aktuális szezonban a maximumot. Itt azért gyerekekről van szó, ami felelősség, ráadásul pont abban a korban kapod meg őket, amikor a legnehezebb lépés jön – ügyes ifijátékosból kell felnőttfocira alkalmas férfit „faragni” belőlük. Ugyanakkor ez a szezon nemcsak a futballról, hanem egy krízisről is szólt, amit edzőknek kezelni kellett: esküszöm, többet kiabáltam rájuk, hogy rendesen viseljék a maszkot a buszon, mint egy-egy felelőtlen megoldás után… Én hiszek a jelekben, és hálás vagyok Urbányi Istvánnak, hogy megérezte: nekem Simon Miklós mellé kell kerülnöm. Hihetetlen sokat tanultam tőle, mindketten szókimondó, nehéz emberek vagyunk, de valahogy működik a kémia köztünk, és ezt a gyerekek is érzik. Baráti társaság lett ez a stáb, akik vakon megbíznak egymásban, és akik imádják ezeket a srácokat és szívüket adják ezért a csapatért. Sosem kértem a fiúkat, hogy magázzanak, mégis Kristóf bá lettem a szezon elején, de ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy szép lassan szinte mindenki tegezni kezdett és Kristófozik. Szerintem ez ennél a társaságnál a legnagyobb dicséretnek számít.
Az RKSK ellen vasárnap már egy döntetlen is elég a negyedik helyhez. Ennek szellemében számíthatunk óvatosabb játékra tőletek, vagy egyértelműen a győzelem a cél a szezonzárón?
Kimondott célja volt a Felnőttprogramnak, mondhatni, az elsődleges elvárás tőlünk, hogy megértessük a fiatalokkal: mindig játsszanak győzelemre! Azt hiszem, hogy erre nem is lehetett panasz az idényben, a következő lépés ahhoz, hogy még eredményesebb, kimondom, bajnokesélyes csapat legyen a Honvéd II, az kell, hogy „vérszomjasak” is legyünk, hogy igenis vigyük be az utolsó ütést. Voltak meccseink, amiken domináltunk, elég csak az FTC elleni hazai rangadóra gondolni, ahol lefutballoztuk a pályáról a Fradit, mégsem sikerült a K. O. Ez az, amiben érettebbnek kell lennünk a jövőben, hogy megérezzük, melyek azok a periódusok a meccsen, amikor tolni kell kifulladásig és meg kell próbálni lezárni a találkozót. Ahogy azt is el kell sajátítani, mikor kell kicsit türelmesebbnek lenni, felülkerekedni az esetleges holtponton. Nem lehet más a célunk, mint az FTC előtt végezni a 4. helyen, de hatalmas hiba lenne megelégedni egy döntetlennel, mi győzteseket nevelünk, akik vasárnap is nyerni mennek ki a pályára.
Milyen mérkőzésre és milyen ellenfélre számítasz? Az NB III-ban milyen lehetőségeitek vannak feltérképezni az adott ellenfelet, és ez mekkora hangsúlyt kap a felkészülésben?
A tavasz egyik kellemes meglepetése az RKSK szereplése, jól ismerjük az ellenfelet, személyesen is láttuk őket, tudjuk, mire számíthatunk. Próbálunk úgy dolgozni, ahogy az elvárás lehet egy Honvéd kaliberű klubnál, Vili kollégánk minden forduló előtt részletes elemzést készít a riválisról, ami alapján mi kidolgozzuk a taktikánkat, a játékosok pedig láthatják, kikkel és milyen stílussal találkoznak majd. Az RKSK szervezett, fegyelmezett, ugyanakkor lendületes, energikus társaság, úgyhogy izgalmas csatának ígérkezik a meccs, hiszen mi is igyekszünk sokat futni, állandó nyomás alá helyezni az ellenfelet. Hamar Ádám megszerzése sokat lendített az RKSK támadójátékán, Ádit a Kerületből ismerem, ennek az osztálynak az egyik legjobb góllövője, nem lesz könnyű hatástalanítani. De hát a mi játékosaink az élvonalban, vagy külföldön képzelik el a pályafutásukat, szóval ez egy újabb remek alkalom arra, hogy bizonyítsuk: nem a véletlen műve ez a csodaszezon!
