„Ha egyedül játszol, akkor senki vagy, ha együtt, csapatként küzdünk, akkor válhatsz nagy játékossá!” – mondta Baráth Botond a ZTE elleni rangadó előtt néhány perccel, hiszen bár a kulcsfontosságú találkozót ki kellett hagynia, több hiányzó társával együtt ott volt az egerszegi stadionban, ezzel is mutatva, hogy egy csapat, egy család vagyunk.
Baráth Botond aztán az eltiltott Batik Bence és sérült Nagy Gergő társaságában felült a lelátóra, s onnan biztatta végig a társakat – bizony, nem minden csapat mondhatja el magáról a zárt kapus meccsek korszakában, hogy közel ötszáz (pontosan 490) NB I-es meccs, két bajnoki cím, illetve négy Magyar Kupa-győzelem „buzdítja” a nézőtérről.
Sőt, néhány méterrel lejjebb sem akárkik álltak a kispadok előtt, hiszen az ezredforduló magyar csatárcsillagai találkoztak, a 32-szeres válogatott Horváth Ferenc, illetve az NB I 2007–2008-as idényének gólkirálya, Waltner Róbert! A két szakember egyébként – a magyarfutball.hu statisztikái szerint – futballistaként ötször került szembe egymással, először 23 és fél éve, legutóbb pedig 13 éve és 8 hónapja. Játékosként Horváth Ferenc egy-egy sikernek és gólnak örülhetett, míg a két találatot jegyző Waltner háromszor volt a nyertes gárda tagja.
Edzőként először meccselt egymással Horváth és Waltner, rögtön egy élet-halál mérkőzésen, hiszen a bennmaradás szempontjából mindkét félnek kulcsfontosságú volt az összecsapás: a csapatunk három, a ZTE pedig két pontra helyezkedett a kieső Budafok előtt.
A hatalmas tét érződött is a csapatokon, hiszen óriási harcot vívtak egymással a játékosok, ami bár nem volt mindig látványos, viszont a végletekig kiélezett. Néhány kisebb lehetőség adódott a csapatok előtt, Tomás Tujvelnek és Demjén Patriknak is oda kellett figyelnie, az igazán nagy (kispesti) helyzetre azonban még várnunk kellett.
Mindkét csapat kiemelt hangsúlyt fektetett a biztos védekezésre, az egységes futballra, hiszen a győztes lélegzetvételnyi előnyt szerezhetett a bennmaradásért vívott viadalban.
Ez a sóhaj pedig nekünk jutott osztályrészül, hiszen az 57. percben Nagy Dominik révén megszereztük a vezetést, talán mondani sem kell, hogy szélsőnk első kispesti gólja nem is jöhetett volna jobbkor. Ráadásul addig is inkább mi domináltuk a küzdelmet, míg a vezetés megszerzése után megmutattuk, nemcsak hátrányból tudunk felállni, hanem a kiharcolt előnyt is képesek vagyunk megtartani!
A végén a ZTE minden erejét mozgósította az egyenlítés érdekében, a védelmünk azonban (csapatként) állt a lábán, Tomás Tujveltől Gazdag Dánielen át a beszálló cserékig mindenki kivette a részét a sikeres csatából, így – a Waltner Róbert elleni első párharcát edzőként megnyerő – Horváth Ferenc hetedik kispesti meccsén a harmadik sikerét ünnepelhette, s a pályán, illetve az öltözőben is érezhető volt, mekkora sóhajt is jelentett ez a lélegzetvételnyi előny.
Zárásként pedig csak Nagy Gergő meccs előtti beszédéből idéznénk, amelynél többet nem is kell mondanunk:
„Nem számít semmi, csak ez a címer és ez a család!”
