„Srácok, gyertek közelebb! Hiszek bennetek és sok sikert a bajnoksághoz, mindent bele!” – ezzel engedte útjára a csapatot Giuseppe Sannino, mielőtt a játékosok kiléptek volna a DVTK stadionjának öltözőjéből, hogy elinduljanak a 2019–2020-as szezon első mérkőzésére.
Az olasz mester egyébként öt helyen változtatott a Craiovában látott kezdőcsapathoz képest, Lefkovits Robi súlyos sérülése miatt hiányzott, míg Tonci Kukoc, Ivan Lovric, Federico Moretti és Amadou Moutari ezúttal a kispadon kapott helyet, bekerült viszont a kezdőbe Macdonald Niba, Gazdag Dániel, David N’Gog és Uzoma Eke.
No meg ugye a Lefkovitsot pótló Berla Attila (a kispadon Horváth András foglalt helyet), aki a 13. percben ismét jelezte, hogy lehet rá számítani, amikor egy jó ütemű kivetődéssel vitte el a labdát Hassani és Sesztakov elől, majd a félidő derekán is résen volt, akkor egy, a rövid felső sarok irányába tekert szögletnél paskolta fölé a labdát.
Ebből is leszűrhető, inkább a DVTK támadott a szezonnyitón, mégis a mieink szereztek vezetést, hiszen Batik Bence lökéséért tizenegyest adott a játékvezető, amit David N’Gog végtelenül magabiztosan helyezett a bal alsó sarokba. A gólnál már Tonci Kukoc is pályán volt, mivel Gazdag Dániel hiába tért vissza a 32. percben az ápolást követően egy percre rá ismét a földön maradt, és nem tudta folytatni a játékot.
S ha Gazdag bokasérülését még ellensúlyozta is a vezető gól, a szünetben már az előnynek sem örülhettünk, mivel a DVTK is büntetőhöz jutott, amit az első félidő ráadásában Tajti Mátyás értékesített, így 1–1-es döntetlennel vonulhattak az öltözőbe a felek.
Negyed órával később nemcsak térfelet cseréltek a csapatok, hanem szerepet is, hiszen a második felvonásában jobbára a Honvéd támadott, és a DVTK próbálkozott egy-egy ellencsapással. A nyáron igazolt Danilovics kapus azonban jó formát mutatott, Kesztyűs lövését a léc alól tolta ki, King közeli kísérleténél is jó helyen állt, a kettő között meg Kulacs lövését is hárította. (S akkor ezek mellett még nem is említettük Kamber lerántását, amelyért viszont nem járt tizenegyes.)
A hajrára érkezett Amadou Moutari, majd Cipf Dominik is, utóbbit közvetlenül Sesztakov gólja után küldte pályára Sannino mester, a 75. percben ugyanis a hazaiak szinte a semmiből szerezték meg a vezetést, így a végjátékban már nem a győzelemért, hanem a döntetlenért hajtott már a Honvéd.
Ami össze is jöhetett volna, tekintve, hogy Danilovics több nagy védést mutatott be, a legvégén pedig David N’Gog került még nagy helyzetbe, azonban nem sikerült értékesítenie a lehetőséget, így pont nélkül térünk haza Miskolcról.
Egy hét múlva Pakson lehet javítani (vagy esetleg csütörtökön az AEK Athén ellen), s ahogy Sannino mester mondta: „Hiszünk bennetek!”
