A Kisvárda ellen 250. bajnoki meccsén szerepelt a Honvéd színeiben Ivan Lovric, aki a klubtörténelemben 17. játékosként, s első légiósként jutott el a mérföldkőig.
A mérkőzés előtt Kun Gábor ügyvezetőtől átvehettél egy 250-es számmal ellátott mezt és egy díszes üvegdíjat,. Hová kerülnek az elismerések?
A gardróbba teszem – jegyezte meg nevetve Ivan Lovric. – Egyébként csak viccelek, keresünk neki otthon egy szép helyet. Tervezem, hogy készítünk a lakásban egy Honvéd-falat, oda kerülne ez a mez is, és azok a tárgyak, amelyek a 2017-es bajnoki címre emlékeztetnek, vagy éppen kupagyőzelemre, illetve a 100., a 150. és a 200. meccsre.
Számoltad, hogy hány bajnoki mérkőzésénél jársz?
Amikor elkezdett belátható távolságra lenni a 250, akkor már figyeltem rá, mert azért ez valami más. A 100 meccs sem kevés, a 200 meg főleg, a 250 azonban még különlegesebb. Nagyon sokat jelent számomra és a családomnak is, hatalmas dolog, hiszen 10-11 évet kell hozzá egy klubnál eltölteni, nekem ráadásul légiósként adatott meg ez. És ugye ezek csak a bajnoki meccsek!
A család kint volt a Bozsik Arénában, a Kisvárda ellen?
Igen, élőben látták a meccset, nagyon örültek a jubileumnak, igaz, az eredmény miatt ők sem voltak boldogok.
A klub örökranglistáján a 17. helyen állsz, csupa Honvéd-legenda között.
Óriási nevek vannak a listán, hihetetlen, hogy én is közöttük lehetek. Most, hogy így visszagondolok erre az időszakra, rengeteg élményem van, jók és kevésbé jó dolgok is történtek velem, mindenkinek köszönettel tartozom, hiszen rengetegen segítettek abban, hogy eljussak idáig. Játékostársak, edzők, vezetők, nem beszélve a szurkolókról, akik mindig mellettem álltak, sőt nemcsak mellettem, hanem a csapat mellett.
Ha jól tudom, a Kispest-tábortól is kaptál egy pólót?
Így van, a meccs után vártak az öltöző kijáratánál és átadtak egy 250-es, Puskás Army pólót, nagyon jólesett, szép gesztus a részükről.
Gondolkoztál már rajta, minek köszönhető ez a megbecsülés?
Nem is tudom, talán a mentalitásom miatt, látják rajtam, hogy mindig harcolok. A küzdelem végigkísérte a karrieremet, a kezdetektől fogva mostanáig, mindig meg akartam mutatni, hogy mire vagyok képes. Ezt láthatják rajtam, büszke vagyok rá, hogy sosem adtam fel. Otthon is ezt ivódott belém, majd az is erősítette, hogy fiatalon csak magamra számíthattam, harcoltam folyamatosan. Splitben is rengeteg jó játékos vett körül, erős volt a konkurencia, ráadásul sokan mondták, hogy nem viszem majd sokra, ez pedig extra motivációt jelentett a számomra, és talán elmondhatom, hogy sikerült, vittem valamire. Ha nem is egy nagy ligában, de azért egy legendás klubnál jutottam el idáig, ahol több mint tíz éve számítanak rám. Ez örökre itt lesz a szívemben.
Ne szerénykedj, a 250, egy klubban lejátszott első osztályú bajnoki bármilyen szinten elismerésre méltó teljesítmény.
Valóban, legyünk Magyarországon, Boszniában, Horvátországban, vagy éppen egy topligában, tényleg nagy dolog, és nemcsak nekem, bárkinek jár a tisztelet, aki eléri ezt a mérföldkövet.
Amikor 2011-ben megérkeztél Kispestre, gondoltad, hogy idáig jutsz?
Dehogyis! Kétéves szerződést kötöttünk, nem számíthattam akkor erre, de nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült. Ráadásul nemcsak a foci miatt jelent sokat a Honvéd, hiszen Magyarországon ismertem meg a feleségemet, itt születtek a gyermekeim, a családom is ott volt a stadionban, amikor nagy győzelmeket arattunk, Kispest pedig a második otthon, a Honvéd a családom. Jólesik, hogy tudják, ki vagyok, tisztában vannak vele, hogy mit értem el. Csak a köszönet hangján beszélhetek a Honvédról és Kispestről. Spliti és kispesti vagyok, sőt szinte már inkább kispesti.
Melyek a legemlékezetesebb piros-fekete élményeid?
Az első nem is kérdés, amikor 24 év után bajnok lett a Honvéd! Sokkal szerényebb körülmények között készülhettünk, mint a Fradi, vagy a Fehérvár, nem is számítottak arra, hogy aranyérmet nyerhetünk, és amikor a Vidi ellen megnyertük a „bajnoki döntőt“, az tényleg csoda volt! A bajnoki cím után jön a kupagyőzelem, szintén hosszú idő után, fantasztikus sikerek ezek. És persze jó néhány fontos győzelmet arattunk, nem is tudnám felidézni mindet. Ahogy a nehézségek is bennem vannak, amikor például a második csapathoz kerültem, de ez is hozzátartozik a karrieremhez, szerencsére sokkal több a jó élmény, igazából nem is tudok rosszat mondani a Honvédról.
Említetted a Fehérvárt, s bár eltiltásod miatt ki kell hagynod a bajnokit, ott leszel a meccsen?
Természetesen. Felülök a csapatbuszra és megyek a többiekkel. Ez a legrosszabb, amikor a lelátóra kényszerül az ember és nem tud a pályán segíteni, de akkor most a szurkolásommal próbálom támogatni a többieket.
Ha előretekintünk, hogy látod magadat, évekkel később is itt beszélgetünk a 25-ös számmal ellátott pólódban?
Remélem, bár azt nem ígérhetem, hogy évek múlva is játszom, azonban teszem a dolgom és a pályafutásom után is nagyon szívesen maradnék a Honvédnál, örömmel dolgoznék a klubért. Nem tudhatjuk, mi vár ránk, de hosszú távon tervezek Kispesten.
Hogyan látod, milyen üzenettel, útravalóul szolgál a karriered a fiatalok számára?
Mindig a saját dolgoddal kell törődni és életed végéig harcolni kell! Ha fejben nem vagy rendben, akkor nem tudsz küzdeni és akkor nem lehetsz sikeres. Előfordulhatnak sérülések, rosszabb eredmények, jöhet olyan edző, aki nem kedvel, vagy nem számít rád, bármi előfordulhat, azonban fejben muszáj erősnek maradni. Hinni kell magadban és harcolni, hiszen a futball harc, kell a tehetség, a tudás, de mentális erő nélkül ez kevés. Amikor pedig gondok vannak, akkor neked is arra kell fókuszálni, hogyan tudsz javítani, és nem azzal kell foglalkozni, hogy valaki esetleg jobb nálad, végig harcolni kell, akkor jöhetnek az eredmények és akkor leszel igazán sikeres.
