Fülsiketítő füttyszó.
Már háromnegyed órával a kezdés előtt is ez fogadta a melegíteni érkező Budapest Honvédot, noha akkor nagyjából csak negyedház volt a craiovai stadionban, de a helyiek máris éreztették, hogy mi vár a mieinkre. A kezdésre nagyjából húszezer néző gyűlt össze az impozáns létesítményben – köztük 200 kispesti, akiknek ezúton is köszönjük, hogy elkísérték a csapatot –, s bizony, ahányszor kétes ítélet akadt, vagy pár másodpercnél tovább volt nálunk a labda, máris teli tüdőből fütyültek a román drukkerek.
Erre pedig volt alkalmuk, a mieink ugyanis megilletődöttség nélkül kezdték a meccset, noha a kerettagok közül kevesen és ritkán játszottak eddigi pályafutásuk során ennyi néző előtt. Ennek ellenére az első negyedórában egyetlen Lefkovits-védésre volt szükség, ezen felül a védelmünk stabilan állt a lábán, igaz, ellentámadásokból kevés akadt, de a lényeg, hogy a saját kapunk előtt rendben voltunk.
Egyébként a kezdő tizenegyből három játékos is először volt pályán a Honvédban a kezdő sípszótól fogva: Vladyslav Kulach, Ikenne-King George és Federico Morretti is először kezdett, sőt Moretti és King egyaránt az első meccsét játszotta érkezése/visszatérése óta.
A fülsiketítő füttyszó aztán a 37. percben is felharsant, jegyezzük meg, végtelenül sportszerűtlenül. Ekkor már három perce ápolták Lefkovits Robit, aki egy beívelés után maradt a földön, s hiába rohant pályára az orvosi stáb, hiába hozták be a hordágyat, végül a pályára guruló mentőautónak kellett elvinnie a kapusunkat.
Így aztán érkezett a huszadik születésnapját áprilisban ünneplő Berla Attila, aki korábban összesen két NB I-es és négy Magyar Kupa-mérkőzésen ült a kispadon – na, most Craiovában, húszezer néző előtt védhette először tétmeccsen a Honvéd felnőttcsapatának kapuját!
Az első félidőben egy lecsorgó labdát kellett begyűjtenie a társak biztatása közepette becserélt Berlának, aki aztán a 48. percben (a bal oldali kapufa segítségével) remek mozdulattal hárította Cicaldau tizenhét méteres szabadrúgását, ezzel is jelezve, készen áll a feladatra a hátralevő negyven (vagy akár hetven) percben.
A kókai kapusra pedig szükség is volt, hiszen a játék javarészt továbbra is a mieink kapuja előtt zajlott, s egy bizonytalankodás mellett további két védést is bemutatott Berla, miközben a társak is hatalmasat melóztak, s önfeláldozóan küzdöttek, hogy megóvják a kapunkat a góltól.
Ez pedig egészen a visszavágó lefújásáig sikerült, egyúttal pedig valamelyest elhalkult a füttyszó, no meg a biztatás. A hazai tábor csendes beletörődéssel szemlélte, hogy hiába támad szinte végig a Craiova, mezőnyfölénye néhány apróbb lehetőséget leszámítva meddőnek bizonyult, köszönhetően a Honvéd fegyelmezett védekezésének is.
Így aztán hosszabbításba torkollott a 180 perc óta góltalanul csordogáló összecsapás, a ráadásban pedig még óvatosabbá váltak a fáradó felek, s bár a 119. percben ismét helyzetbe került a Craiova, Berla Attila újabb remek védést mutatott be, majd magabiztosan húzott le egy szögletet.
A sarokrúgás után előbb kisebb, majd jóval nagyobb tumultus alakult ki a kapunk előtt, miközben a sokadik (!) román hanggránát egy méterről a játékvezető mellett ért földet (…), így a hosszabbítás azzal zárult, hogy bejött ismét a mentőautót, hogy aztán – a Honvéd orvosi stábjának közreműködésével – percekig ápolják Arnold Hunter bírót.
Az igazi cirkusz azonban csak ezután következett, a játékvezetők, az ellenőr és a csapatok képviselői fél órán keresztül egyeztettek arról, hogy mi legyen a folytatás, s végül az a döntés született, hogy a negyedik játékvezető ugrik be Hunter helyett, és bell fejezni a meccset. Az utolsó percet így végigpasszolgatták a mieink, majd jöhettek a tizenegyesek!
A szétlövésben sajnos Djordje Kamber, Batik Bence és Banó-Szabó Bence sem talált kapuba (David N’Gog igen), így 3–1-el a Craiova jutott tovább.
„Hatalmas küzdött a csapat, le a kalappal a srácok előtt, azt pedig mindenki láthatta, hogy mi történt a meccs végén” – zárta rövidre a sajtótájékoztatót Giuseppe Sannino.
És tegyük hozzá, hogy a románokat illeti a fülsiketítő füttyszó, a mieink pedig minden elismerést megérdemelnek.
Honvédos hősöket láttunk a pályán.
