Több mint 10 éves pályafutása alatt több mint 230 mérkőzésen lépett pályára, Damir Milanovic, aki 2009 és 2012 között Magyarországon légióskodott, ráadásul a 2010/2011-es évadban a 2019 nyara óta a Honvéd-családhoz tartozó Tomás Tujvellel ünnepelhetett bajnoki címet a Videotonnal. A következő évben a Tatabánya együtteséhez igazolt, hogy aztán újra a horvát bajnokságban szerepeljen.
40 éves asszisztensedzőnkkel (aki az elbocsájtott Ramon Tribuliex helyére érkezett) beszélgettünk a MOL Fehérvár FC előtti találkozó előtt, aki ugyan kiválóan megérteti magát angolul, ám Djordje Kamber segítségét kérte, hogy anyanyelvén tudjon válaszolni kérdéseinkre.
Mit érdemes tudni Damir Milanovicról?
10 éves koromban kezdtem futballozni és tudtam, hogy mindig is éreztem, hogy szeretnék ezzel a sportággal foglalkozni, örülök, hogy játékosként sikeres karriert tudhatok magaménak, 2017 óta pedig edzőként is a foci az életem. Visszavonulásom után Zágráb lett a család bázisa, ők Magyarországra nem jöttek velem, hanem otthon maradtak, szerencsére csak három óra az út, így tudunk rendszeresen találkozni.
Hogy emlékszel vissza a játékosként Magyarországon töltött időszakodra?
Csodálatos időszakot töltöttem az országban, ráadásul a Fehérváron töltött három évem alatt bajnoki címet is ünnepelhettem. Ott ismertem meg egy csúnya, furcsa szlovák kapust, Tomás Tujvelt – hangzott Djordje Kamber nevetésbe torkolló fordítása, hiszen miközben beszélgettünk, Tujvel éppen a háttérben hallgatta az interjút. – Tomással is nagyon sok szép közös emléket gyűjtöttem, mindig jó érzéssel gondoltam pályafutásom itt töltött éveire.
Most hétvégén éppen a Fehérvár lesz az ellenfelünk, milyen érzés ez?
Nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, talán csak annyit fűznék hozzá, hogy jó egy olyan csapat ellen kezdeni, amit már ismerek. Most a Honvédra kell figyelnem és tisztában voltam vele, hogy előbb-utóbb eljön a Fehérvár elleni mérkőzés, most úgy hozta az élet, hogy előbb.
Milyen Honvédnak drukkolhatnak a jövőben a szurkolók?
Éppen csak megérkeztünk és elkezdtük a közös munkát a játékosokkal és a szakmai stábbal, de nagyon tetszik, hogy milyen baráti hangulat van az öltözőben. Úgy gondolom, hogy a játékosok kedvelik és segítik egymást, ez pedig előrébb viheti előrébb az együttest. Ez a csapategység és az egymásért való küzdés lehet az egyik legnagyobb erősségünk.
