Mint arról korábban már beszámoltunk, a Budapest Honvéd második csapatának irányítását, valamint az utánpótlás koordinátori feladatkört nyártól Simon Miklós látja el, így az U19-es korosztály élén új edzőt köszönthetünk Kispesten. Pinezits Máté a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiától érkezett a Honvédhoz, s nagy reményekkel vágott bele a munkába a Magyar Futball Akadémián.
Miért döntöttél a Honvéd mellett?
Összességében mindig is pozitív véleményem volt a klubról, s bár jól éreztem magam az MTK-nál, onnantól, hogy elkezdtünk komolyabban beszélgetni, egyértelmű volt, hogy ide jövök. Olyan ember vagyok, aki az érzéseire hallgat, amikor pedig leültem beszélni a vezetőkkel, Herczeg Vincétől Urbányi Istvánon át, Simon Mikiig, mindenkin azt éreztem, hogy jobbak és többek akarnak lenni, nemcsak fenn akarják tartani azt a szintet, amit most a Honvéd képvisel. Ez pedig nekem szimpatikus volt, azt éreztem, hogy ebben részt szeretnék venni és örülök, hogy ők is azt gondolták, velem jobb lehet ez az egész. Az akadémia filozófiájával, hogy nemcsak jó játékosokat, hanem jó embereket is nevelünk, abszolút egyetértek. A tisztelet és az őszinteség prioritás, azt is hangsúlyozom ugyanakkor, hogy imádom, ha valaki gengszter, azt gondolom, hogy az életben és a pályán is kell a csibészség, valamint a vagányság.
Ha már itt tartunk, milyen típusú edzőnek tartod magad?
Alapvetően játékosközpontúnak vallom magam. Azért kezdtem el edzősködni és azért jöttem a Honvédhoz is, hogy a lehető legtöbbet kihozzam azokból a futballistákból, akik a kezem alatt dolgoznak. Mondhatnám azt is, hogy az ő álmuk az én álom is. Valamilyen szinten egoista az ember, hiszen engem akkor tartanak jó edzőnek, ha az én játékosaim játszanak az első csapatban, a válogatottban, külföldön, emiatt is van az emberben egy igényesség. A perfekcionizmus szerintem fontos, közben viszont szeretem, ha a játékosaim élvezik, amit csinálnak és mernek hibázni, mert abból tapasztalnak. Nem szeretem, amikor valaki a kardjába dől azért, mert nem jött össze egy megoldás, sokat számít viszont, hogy ki akarja javítani. Abban hiszek, hogy az emberi oldalnak is stimmelnie kell ahhoz, hogy valaki komoly pályafutást tudjon majd később felmutatni.
Harmadik hete tart a felkészülése az U19-es korosztálynak. Milyenek az eddigi benyomásaid a Honvédnál?
Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az itteni munka, mert mégiscsak egy rivális klubtól érkeztem, azok, akik most a kollégáim, eddig ellenfeleim voltak a pályán. Azonban egy szavam sem lehet, nagyon szimpatikusan fogadott mindenki, és nemcsak a közvetlen kollégák között, a portás például már a második nap „Mátékámnak” szólított. Nagyon pozitívak a tapasztalataim, viszont azt is tudom, hogy ezzel a bizalommal élnem és nem visszaélnem kell. Rajtam is múlik, hogy mennyire tudom ezt az érzést fenntartani.
Korábban fiatalabbakkal dolgoztam, viszont ezt a korosztályt is ismerem kívülről-belülről, hiszen ellenfélként meccseltem ellenük éveken át. A srácoknak viccesen meg is jegyeztem az öltözőben, hogy kvázi a banda nyolcvan százalékát szerettem volna leigazolni is anno. Elég konkrét elképzeléseim vannak a fociról és arról a stílusról, amit szeretnénk játszani, viszont ennek a középpontjában az egyén áll. Amikor ezt Faltusz Zoltán kollégámmal felvázoltuk nekik az első nap, azt éreztem, hogy megvan a kémia.
A hétvégi felkészülési meccsen mondtam nekik a félidőben, hogy már ilyen rövid idő alatt is sok olyan dolgot látok vissza tőlük a pályán, hogy kezdek beléjük szeretni, ez pedig az ő érdemük. Az ostor viszont ott van a másik kézben, mert a célt, hogy belőlük jó ember és baromi jó játékos legyen, nem veszíthetjük szem elől. Ebben nincs alku.
Milyen célokkal vágtok neki az előttetek álló szezonnak?
A szezontól, a stábtól, a csapattól és magamtól is sokat várok. Konkrét cél, hogy olyan munkát végezzünk, hogy minél több játékos tudjon feljátszani a Honvéd első és második csapatába, utóbbi keret pedig gyakorlatilag ugyanebből a korosztályból tevődik össze. Hogy ezt a kettős terhelést a csapat hogyan bírja, az szezon közben dől el, de a cél az, hogy jól működjön, és ami a legfontosabb, hogy az egyén fejlődjön.
Nem ismerek olyan edzőt és játékost, aki ne akarna megnyerni minden mérkőzést, természetesen nekünk is ez a célunk. De mondtam a srácoknak, hogy nem azt akarom látni, hogy sorban nyerjük a mérkőzéseket, hanem azt, hogy úgy nyerjük ezeket a mérkőzéseket, hogy közben azt mondják, nincs még egy ilyen focit játszó csapat ebben az országban, mint a Honvéd. Azt szeretném, hogy valami maradandót, egyedit alkossunk, hogy dominánsak, karakteresek legyünk, akár labdával, akár labda ellen. Kecsegtető a bajnoki cím és a Bajnokok Ligája is, ahol egyébként nem volt még magyar csapat a csoportkörben, úgyhogy mondtam is a fiúknak, ha már álmodunk, álmodjunk nagyot. És persze kezdjünk el melózni azért, hogy ez valóság legyen. Mellébeszélés, mentegetőzés nincs, ezt a játékosaimnak is tiltom. Csináljuk a dolgunkat becsülettel és tegyünk egy olyan stílust a pályára, amire azt mondják, hogy még egy ilyen csapat nincs az országban.
