Senki sem mondta, hogy könnyű lesz – a bennmaradásért vívott harc –, főleg, ha magunknak tesszük még nehezebbé.
Inkább nem is idéznénk, hogy mi hangzott el a lelátón ülő, hiányzó játékosaink szájából, hiszen gyanítjuk, szurkolóink pontosan ugyanígy éreztek, amikor a 12. percben vezetést szerzett az Újpest, majd ugyanennyi perccel később megduplázta előnyét a vendégcsapat.
A két kapott gól azért is volt különösen bosszantó, mert nem arról van szó, hogy a lila-fehérek lefutballoztak minket, s csodálatos akciókat vezetve lőttek kettőt, hanem a mi hibáink is vastagon benne voltak a kapott gólokban, a vendégek pedig köszönték a lehetőséget és éltek is vele.
Persze felsejlett mindenkiben az MTK elleni bajnoki, ahol 0–2-ről fordítottunk, és egy-egy momentum erejéig meg is mutattuk, hogy több van bennünk, az első félórában azonban egyértelműen döcögött a játékunk, feszültek voltunk és pontatlanok, kár volt a hibákért.
Nem véletlenül említettük azonban, hogy akadt egy-egy felvillanásunk, hiszen egy perc alatt egyenlíteni tudtunk, azt meg talán mondani sem kell, hogy ki szerezte a góljainkat.
(Gazdag Dániel.)
Válogatott középpályásunk, egyben házi gólkirályunk előbb a saját maga által kiharcolt tizenegyest váltotta gólra, majd Balogh Norbert remek sarkazása után lőtte ki a bal alsót (duplája pedig honvédos gif-ért kiáltott!), nem hiába írtunk arról, hogy a Gazdag, Balogh páros az egyik legjobb támadóduó az NB I-ben, itt két gól és egy gólpassz íródott a nevük mellett található 27 kanadai ponthoz.
A gyors egyenlítés lélektanilag is jót tett a csapatnak, némi hitet adhatott a folytatásra, igaz, ezzel együtt is volt bőven megbeszélnivaló az öltözőben, erre utalt Horváth Ferenc motiváló hangja, amely a zárt ajtó ellenére is hallható volt a folyosón.
Ezzel a szenvedélyes, határozott attitűddel lehetett csak keresnivalónk a második félidőben, ezzel viszont mindenképpen, hiszen bár az Újpest is nagy elánnal játszott, az első tíz percben több ígéretes akciót is vezettünk, mutatva, megvan a potenciál a játékunkban.
Elég, ha csak Tamás Krisztián vagy éppen Gazdag Dániel lövésére gondolunk, s emellett is volt több olyan támadásunk, amely során, ha még pontosabbak vagyunk, akkor megszerezhettük volna a harmadik, a vezetést jelentő gólt is. Ellenben azt is ismerjük el, hogy a fordulatos második félidőben az Újpest előtt is adódtak helyzetek, mindkét fél a győzelemért hajtott, viszont végül egyik sem tudta megszerezni a három pontot érő harmadik gólt.
A hajrában a bokasérülése után visszatérő Eppel Márton is beszállt, örömteli volt újra a pályán látni a támadót, s bízunk benne, hogy a következő hetekben mérkőzésről mérkőzésre egyre többet vállalhat. A bennmaradásért vívott harcban ugyanis mindenkire szükség lesz, no meg még pontosabb, még lendületesebb játék kell, nemcsak időnként, hanem az elsőtől az utolsó percig. Amire képes is a csapat.
Igaz, most sem mondhatjuk azt, hogy könnyű lesz. Sőt!
