Gyerünk! Tegyük oda magunkat! Nyerni kell! Mutassuk meg mire vagyunk képesek! – már a bemelegítésre is ilyen és ehhez hasonló mondatok kíséretében indult el a Budapest Honvéd FC együttese, csapatunk tagjai egytől egyig tisztában voltak a Zalaegerszeg elleni találkozó súlyával, amelyen egyértelmű volt a cél: megszerezni 2020 első bajnoki sikerét!
A remélt győzelem érdekében Giuseppe Sannino mester az eddigiektől eltérő felállásban küldte pályára a csapatot, a három belső középpályás helyett csak kettő volt a kezdőtizenegyben, a támadósorban viszont hárman is lehetőséget kaptak, Davide Lanzafame és Moutari Amadou mellett először kezdett a Honvédban a télen érkezett Mayron George.
Kifejezetten jó iramban kezdődött aztán a találkozó, érezni lehetett, hogy nemcsak a szavak szintjén volt eltökélt a kispesti együttes, igaz, a vendégeket sem kellett félteni, hiszen ők meg folyamatosan élet-halál harcot vívnak a bentmaradásért.
Lanzafame már az első percben fölé csúsztatott egy beadást, az első negyedóra végén pedig előtt Hidi szögletét csúsztatta meg veszélyesen Kamber, majd Moutari belőtt labdájáról maradt le a kapu torkában a berobbanó George és Aliji. Egyértelműen domináltuk a mecs első szakaszát, a lendületet azonban némiképp megtörte Batik Bence (boka)sérülése, akit a 21. percben váltott Kálnoki-Kis Dávid.
Pár perc után rendeztük a sorainkat, és ismét mi irányítottuk a mérkőzést, és annak ellenére, hogy a félidő utolsó tíz percére kiegyenlítettebbé vált a játék, éppen ebben az időszakban szereztük meg a vezetést – a csereként beszálló Kálnoki-Kis Dávid révén, aki egy szöglet és egy felperdülő labda után a leggyorsabban eszmélt, s juttatta a hálóba a labdát. Nem mellesleg két kupatalálat után megszerezve ezzel az első bajnoki gólját kispesti színekben.
A térfélcserét követően aztán a szerepek is felcserélődtek, a hátrányban lévő Zalaegerszeg ugyanis nagyobb sebességre kapcsolt, több helyzetet is kialakítottak a vendégek, védelmünk viszont állta a sarat. Az 58. percben aztán hatalmas ovációban tört ki a lelátó, pedig (akkor még) nem szereztük meg a második gólt, „csak” cseréltünk. A becserélt játékos azonban Nagy Gergő volt, aki hosszabb kihagyás, és sérüléssel súlyosbított őszi szezont követően térhetett vissza a pályára.
A hátralevő félórában sem lankadt az iram, a ZTE hajtott az egyenlítésért, de jó volt látni, hogy a mieink sem csak arra koncentráltak, hogy kibekkeljék az egyre fogyó időt. A hajrában a vendégeknél beszállt a Kispesten nevelkedő Bobál Gergely (Gergényi Bence, illetve a most eltiltás miatt hiányzó Bobál Dávid is akadémista volt), a tábor pedig ismét Nagy Gergőt éltette, aki egy villámgyors kontra végén akrobatikus mozdulattal próbált kapuba találni. (A labda végül fölément.)
S bár az utolsó percekre kicsit beszorultunk, mégis mi szereztünk újabb gólt, amelyhez nemcsak Lanzafame pontos lövése és Moutari remek rohanása kellett, hanem Djordje Kamber bravúros momentumai. Csapatkapitányunk kifejelt egy beadást a tizenhatos vonalánál, majd a saját labdája utána ment, amit harcosan meg is szerzett, s még egy óriási sprintet kivágva az oldalvonal előtte elérte azt, hogy aztán Moutarit indítsa – a többi meg már történelem.
Ahogyan a Honvéd sikere is: csapatunk hatmeccses nyeretlenségi szériát szakított meg az OTP Bank Ligában, két hónap és 16 nap, azaz 77 nap után nyert újra bajnoki mérkőzést!
