Bizony, nem lenne rossz, ha most hirtelen betoppanna Rejtő Jenő egyik klasszikus szereplője, Fülig Jimmy, és megjegyezné, hogy „uram, a késemért jöttem”, amellyel pedig Kispesten is tudnánk szolgálni, hiszen ha nem is a hátunkban, de a nyakunkon folyamatosan ott a hűvös és éles penge.
„Ez egyetlen csapat számára sem egyszerű helyzet, sokkal nehezebb úgy futballozni, hogy ott van a kés nyakadon, ami rajtunk is érezhető volt a Kisvárda elleni bajnokin. Biztos vagyok benne, hogy ha a középmezőnyben állnánk, akkor ezt a meccset hoztuk volna, egy ilyen kiélezett szituációban azonban nem lehet mindig brillírozni, hatással van a csapat játékára az a mentális teher, hogy a vonal felett maradásért kell küzdenie, így a nemcsak a játékunkon, hanem ezen is folyamatosan dolgozunk hétközben – hangsúlyozta Horváth Ferenc vezetőedző, aki családja társaságában töltődött fel a Kisvárdával szembeni utolsó perces vereséget követően, hogy aztán ismét belecsapjon a munkába. – Hétfőre szabadnapot kapott a csapat, úgy éreztem, hogy a Kisvárda elleni fájó vereség után mindenkinek jót tesz, ha kiszellőzteti a fejét, keddtől pedig újult erővel folytattuk a munkát. Ráadásul 16 nap alatt 5 mérkőzésünk volt, ezért is gondoltam, hogy hasznos lehet a szusszanásnyi pihenő. Természetesen kielemeztük a vasárnapi bajnoki tanulságait, és onnantól fogva már kizárólag a Diósgyőrre koncentrálunk.”
A kés pedig továbbra is ott van a nyakunkon, ebben a kiegyensúlyozott mezőnyben pedig senki sem mehet biztosra. Jelenleg két pont az előnyünk a 10. Budafok és a 11. ZTE előtt, a sereghajtó DVTK kétgyőzelemnyi hátrányban van, miközben ha előre nézünk, a nyolcadik hely egy, a hatodik pedig két sikerre található. Ami remekül mutatja, hogy néhány nyert meccs mekkora változást hozhat egy-egy együttes életébe.
„Ellenfelünk jelentősen átalakult a téli szünetben, nemcsak a keretet tekintve, hanem a játékát illetően is, egy, az életéért küzdő riválisra kell készülnünk. Bár ez ránk is igaz, hiszen minden egyes találkozó kulcsfontosságú ebben a helyzetben – folytatta Horváth Ferenc, aki tisztában van az előttünk álló feladat súlyával. – Nem véletlenül említettem a Kisvárda elleni meccs előtt, hogy egy pillanatra sem szabad hátradőlni, sok mérkőzés van még hátra, sűrű a mezőny, két-három győzelemmel, illetve vereséggel nagyban változhat meg az adott csapat pozíciója.”
A DVTK ellen szeptemberben 4–2-re, decemberben pedig 5–1-re nyertünk, persze ez nem jelenti azt, hogy harmadszor is győzni fogunk, az viszont egyértelmű, hogy a válogatott szünet előtt kifejezetten sokat jelentene egy siker.
„Örömteli, hogy továbbra is a vonal felett állunk, nem is lehet más a célunk, minthogy a szezon végén is ott legyen a Honvéd – emelte ki vezetőedzőnk. – Ehhez pedig töretlen hitre és hatalmas akaratra lesz szükségünk, másképpen nem lehetünk eredményesek. Mindenképpen szeretnénk sikerrel menni a válogatott szünetre, a pontok szempontjából és az önbizalmunk miatt is sokat számítana a győzelem.”
No meg talán néhány centit a kés is távolodna a torkuntól, s mint Fülig Jimmytől tudjuk, a pengét nem kell másikkal pótolni, csak el kell kötni a sebet, a hegesedés pedig a szezonbeli megpróbáltatásainkra is gyógyírt jelentene.
