Több új tagja is van a Budapest Honvéd FC szakmai stábjának, akiket a felkészülési időszak alatt honlapunkon egyesével is bemutatunk. A sort a korábbi kispesti hálóőrrel, Vezér Ádám kapusedzővel indítottuk, a 2. részben pedig Györök Tamást, a Honvéd új asszisztens edzőjét ismerhetitek meg közelebbről.
Miért döntöttél úgy, hogy a Budapest Honvédnál folytatod a pályafutásodat?
Amikor Urbányi István megkeresett ezzel a lehetőséggel, nem volt kérdés, hogy elfogadom-e az ajánlatot. Egyrészt nagy megtiszteltetés, és egyben kihívás is számomra, hogy a Honvédnál dolgozhatok. Az ilyen tradícionális kluboknál, mint amilyen a Honvéd is, egyértelműen érez valamit az ember, amikor bemegy dolgozni, és ezzel abszolút nem lenézni szeretném a versenytársakat. Mégis, amikor egy ilyen nagy múltú klub lép pályára, akkor nemcsak két csapat játszik egymás ellen, hanem a tradíció játszik egy másik együttessel. Ez pedig döntő is lehet az adott pillanatban, amikor például a bajnoki címért vagy a kupáért küzdünk. Hasonló érzéseim voltak, amikor tavasszal megnyerte a Honvéd a kupát, amihez ezúton is gratulálok Pisont Istvánéknak.
Említetted, hogy Urbányi István hívására érkeztél a klubhoz, aki edződ is volt korábban Újpesten…
Nemcsak edzőm volt, hanem dolgoztunk is együtt az első osztályban, amikor a pályaedzője voltam. Ugyan most egy kicsit más felállásban, de örülök, hogy újra egy célért dolgozhatunk. Nagyon elcsépelt szó a profi, azonban aki dolgozott már együtt Istvánnal, megtapasztalhatta, hogy milyen precizitással végzi a munkáját.
Urbányi István, Pisont István, Dajka László és Vezér Ádám – jelenleg kisebbségben vagytok Bódog Tamással a szakmai stábban azzal, hogy nem volt korábban kispesti kötődésetek.
Azért ez nem teljesen igaz. Anno, amikor a Videotonban játszottam, szó volt arról, hogy a Honvédhoz igazoljak. Détári Lajos volt az edző, ő szeretett volna engem idehozni, de valamilyen úton-módon ez meghiúsult, mégis kötődöm általa kicsit a klubhoz. Sajnáltam, hogy nem sikerült, mert örömmel dolgoztam volna Dömével, s bár később kétszer is volt erre alkalmam, mégsem Kispesten került rá sor. A sors máshogy alakította.
Most viszont visszaadta a lehetőséget?
Igen, és abban bízom, hogy sikeresek leszünk együtt. Az egész stáb és a játékosok is ebben bíznak, ez egyértelműen érzékelhető a hangulaton. Ott van az a kis feszültség is, ami ilyenkor kell, mindenki nagyon várja a szezont, az első meccset.
És mit jelent számodra ez az új kihívás?
A-licences edzőként mindenféleképpen a felnőttfutball felé szerettem volna elindulni. Ez részben már sikerült is, hiszen NB I-ben és NB II-ben is dolgoztam már pályaedzőként, de a legtöbb tapasztalatot az utánpótlás legfelső korosztályaiban szereztem. Az elmúlt két évben Sallói István irányítása alatt, a zalaegerszegi edzői stáb tagjaként bajnokságot nyertünk, majd rögtön az első élvonalbeli szezonban sikerült bennmaradni az NB I-ben, ami komoly teljesítmény volt. Számomra nagy kihívás az, hogy a Honvédnál dolgozhatok. Ha őszinte akarok lenni, akkor belül megvan, hogy mire számítok az előttünk álló szezonnal kapcsolatban, s azt hiszem, mindenki ugyanebben bízik. Nem egyértelműen a helyezésre gondolok, hanem arra, hogy minél sikeresebbek akarunk lenni. Alakul még a csapat, de nagyon pozitív a hozzáállása a munkához mind a játékosoknak, mind a stábnak, nagyon jól érzem itt magam.
