Ahogy a mindennapi életben használatos a becenév (a személynév helyett megszólításként használt, kedveskedő, becéző alak), úgy a legtöbb labdarúgónak is van beceneve. A futballisták általában valamilyen tulajdonságuk alapján kapták. Nagy Antal a 60-as évek villámgyors szélsője, egy versenylóról, Imperiálról kapta a nevét, Szabados Józsefre kevés haja miatt a Kócos nevet ragasztották. Sokszor előfordul, hogy a vezetéknevük rövidített változatát használják (például Lanza – Lanzafame).
A Honvéd első aranycsapatába játszott például Talpas (Faragó Lajos), Cucu (Bozsik), Öcsi (Puskás), Kocka (Kocsis Sándor), Púpos (Budai II.), Bolond (Czibor), míg a 80-as évek kispesti aranycsapatának középpályás sora így állt fel: Siki (Sikesdi), Gülü (Gyimesi), Döme (Détári). Manapság Kambi a csapatkapitány, Geri robotol a középpályán és Patya passzából, Lanza, vagy Gazdi lövi a Honvéd gólját.
A legtöbb becenév egyedi, nem ismétlődik, de arra is van példa, hogy több játékos is viseli. Az Öcsi nevet nemcsak Puskás Ferenc, hanem Kotász Antal is használta, de a Sinya névnek is van két tulajdonosa Kincses Mihály és Komora Imre.
Olyan is előfordul, hogy egy játékosnak több beceneve van. Puskás Ferencet Kispesten Öcsinek és Svábnak is hívták majd a sajtó által Száguldó őrnagy lett, végül Madridban Panchoként tisztelték. Az Aranycsapat balszélsőjét Czibor Zoltánt a Bolond mellett Rongylábnak is hívták.
A Gujdár – Paróczai, Patyi, Sipos, Varga József – Forrai, Kocsis Lajos, Pisont – Egresi, Weimper, Babolcsay képzeletbeli csapat, becenevekkel így fest: Golyó – Paróka, Lóláb, Tüdő, Kacsa – Kicsi, Rambó, Csikó, Trezi – Csöpi, Paripa, Baba.
