Három évet töltöttél Kispesten, most búcsúzol tőlünk, de ismerve téged, nem könnyű a távozás
Nagyon nem – sóhajtott fel Gróf Dávid, aki bajnoki címet és Magyar Kupa-ezüstöt szerzett a Honvéddal, kétszer pedig a negyedik helyen végzett az együttessel. – Pályafutásom meghatározó időszakát töltöttem Kispesten. Szinte ismeretlenként érkeztem, korábban nem játszottam az NB I-ben, hosszú éveket töltöttem külföldön, de tudtam, hogy ez egy hatalmas lehetőség. Egy nagy múltú klubhoz kerültem és próbáltam ebből a lehetőségből kihozni a maximumot. A három év egészét nézve pozitív volt ez az időszak. Egy ilyet pedig nem könnyű lezárni, de úgy éreztem, hogy az itt töltött időszakból a maximumot hoztuk ki, és bármennyire is nehéz, de eljött az ideje annak, hogy új vizekre evezzek.
Szakmai előrelépés? Anyagi előrelépés? Mi döntött?
Számomra a szakma a legfontosabb, de persze ha olyan szinten teljesítesz, akkor az hozza magával az anyagi megbecsülést is. Ez egy jelentős lépés, hiszen nem arról van szó, hogy elmegyek egy kiscsapathoz sok pénzért, hanem úgy érzem, hogy szakmailag is még előrébb léphetek, még jobb kapus lehetek.
Az elmúlt időszakban Botka Endre és Davide Lanzafame is a Fradihoz igazolt, a szurkolók pedig egyik esetben sem fogadták jól a váltást.
Emlékszem rá, bár náluk annyiból más a helyzet, hogy én kitöltöttem a szerződésem, amit végig tiszteltem, megbecsültem. Próbáltam a pályán és a pályán kívül is öregbíteni a Honvéd hírét, amit tudtam, megtettem a klubért.
Sokan szerették volna, hogy maradj a Honvédnál, s ha jól tudom, benned is felvetődött ez a lehetőség.
Az elmúlt években sokszor előkerült a szerződéshosszabbítás ügye, a bajnoki cím után nagyon közel álltam ehhez, akkor nem jött össze, később viszont már egyre kevesebb volt erre az esély, s végül a távozás mellett döntöttem.
Ugye tudod, hogy ezzel a döntéssel nem leszel népszerű a Honvéd-szurkolók között?
Természetesen. Az ember mindig próbálja magát fejben felkészíteni a különböző helyzetekre, de egészen más, amikor valóban átéli azt a bizonyos szituációt. Az utolsó hazai meccsem után láttuk a reakciókat, kaptam is ezért, de a kritika is erősíti az embert, én például még jobban felkészültem arra, ami előttem áll.
Nagyon kedveltek a szurkolók, láthatólag élvezed is ezt, viszont milyen, amikor a negatívumokkal találkozol?
Sok mindent megéltem már a futballban, nem mondom, hogy jólesik, de ez is része a dolognak. De akik jól ismernek, s végig mellettem voltak, azoknál ez a döntés sem változtat semmit velem kapcsolatban. Vannak Honvéd-érzelmű barátaim is, akik közel állnak hozzám, de mégis támogattak a döntésemben.
Össze lehet gyűjteni a legszebb honvédos emlékeidet?
Nagyon sok van. Aki szerepelt abban a csapatban, az nyilván a bajnoki döntővel és a győzelemmel kezdi a felsorolást, de amellett is nagyon sok jó dolog történt velem. Ki lehetne emelni az NB I-es debütálásomat, ahol 5–0-ra vertük az MTK-t a Bozsik Stadionban, vagy amikor büntetőt védtem a tábor előtt, ahogy arra is szívesen emlékszem, hogy 2018-ban a szurkolók szavazatai alapján lettem az év játékosa, sőt azt is kiemelném, hogy tavaly megkaptam az év védéséért járó Fülöp Márton-díjat. Ezek az élmények örökre velem maradnak.
Nemcsak a Honvédból a Fradi igazolásod mondatja ezt, de elég kacskaringós életutad van a futballban. Szereted a nehéz dolgokat?
Úgy néz ki, hogy sose választottam a könnyebb utat. Egy ideig lehetett azt mondani, hogy fiatal voltam és belementem egy-egy nehéz helyzetbe, így alakult. És igen, a következő lépésemmel sem a legegyszerűbb megoldást választom, viszont mindig készen állok a kihívásokra.
Búcsúzóul mit üzennél?
Nagyon köszönöm az elmúlt három évet, sokan végig mellettem voltak, és tudom, hogy lesznek olyanok, akik a jövőben is figyelik majd a pályafutásomat. Nagyon sok jó dolgot kaptam itt, rengeteg közös élményünk van a játékostársakkal, a szurkolókkal. Természetesen voltak kevésbé jó dolgok is, azonban együtt ezeken is túlléptünk. Összességében tehát csak hálával tudok visszagondolni az elmúlt 3 esztendőre.
