Ha egy mód van rá, játsszanak a fiúk! – ezt kérte Isa Gábor kollégáitól, mielőtt betegsége elszólította csapata mellől. Bár akkor még nem tudtuk, milyen súlya lesz ezeknek a szavaknak, a csapat adózott a vezetőedző kérése előtt – s igaz, akadtak találkozók, amelyet a vírushelyzet miatt el kellett halasztani –, játszott tovább, rendületlenül, veretlenül. Ahogyan két nappal a tragikus hírek után is tett, amikor a Győr együttesét fogadta egy elhalasztott bajnoki forduló pótlására.
„Nyerjük meg ezt a (…) meccset!” – hangzott a kezdő sípszó előtt a fogadkozás az összekapaszkodó kezdő tizenegytől, s az embernek egy kicsit összeszorult a torka, amikor látta ezeket a zömében 14 éves gyerekeket életük talán legnehezebb mérkőzésére készülődni.
Igen, gyerekek még, gondolhatnánk, mégis felnőtteket megszégyenítő lelkierőről tettek tanúbizonyságot, amikor Bogdánfi Márton edző vezényletével megmutatták, mi mindent tanultak a mestertől.
Néhány bizonytalan lépést követően tíz percet sem kellett várni arra, hogy megszülessen az első találat, s a mezek alól előkerüljenek a saját gyártású pólók, amelyen keresztbe foglalva Gabi bá' nevét, „Rest in peace, Maestro!” felirattal tisztelegtek a srácok a vezetőedző emléke előtt. Kruppai Adrián gólja pedig átszakította a gátakat, s hamarosan következett a második, majd a harmadik, s a negyedik találat is – mind még a szünet előtt. Kruppai és Simon Benedek duplái már az első félidő végén bombabiztos előnyhöz juttatták a kispestieket, így a második felvonásra már csak az volt a kérdés, mekkora győzelmet tesz zsebre a Honvéd szerda délután.
A srácok játékát pedig vigyázó tekintetek őrizték, egyre-másra gyűltek az akadémia vezetői, edzői és játékosai a pálya köré, akik a csapathoz hasonlóan fekete szalaggal tisztelegtek, s fel-felhangzottak az anekdoták Gabi báról, aki a „legjobb volt”, „nemcsak edzőként”.
S bár a győri vendégek a folytatásban is mindent megtettek azért, hogy szóhoz jussanak a találkozón, hiába akadt egy-egy veszélyes helyzetük már a meccs elején is, látszott, ezen a napon a kispestieken kívül másnak nem teremhet babér. A szünet után ugyan alábbhagyott a gólzápor, s egy-egy pillanatra felsejlett, milyen súlyos terhet cipelve futballozik ez a csapat, de ha nem is volt minden egyes passz a helyén, teljes szívéből küzdve, olykor bravúrokat is bemutatva, magabiztosan játszottak a fiúk. A néhány pillanattal korábban még bicegő Simon Benedek pedig a 66. percben megszerezte mesterhármasát, beállítva ezzel a végeredményt, vagyis, hogy kapott gól nélkül, 5–0-ás győzelemmel zárta a Honvéd-MFA U15-ös csapata élete talán legnehezebb mérkőzését.
Amikor pedig a lefújás után összekapaszkodtak a srácok, s felhangzott a “Csak a Kispest!”, abba talán a központ falai is beleremegtek, mégis meghatott mosollyal nyugtázta, hogy megérdemelt győzelmet aratva búcsúzott szeretett mesterétől a csapat.
Pedig a srácok nem tettek mást, csak azt, amire az őket most már fentről figyelő Isa Gábor kérte őket.
Játszottak. A Honvédért, egymásért és mesterükért.
U15-ös bajnokság, a 16. fordulóból elhalasztott mérkőzés
Budapest Honvéd-MFA–ETO FC Győr 5–0 (4–0)
Honvéd-MFA Utánpótlásközpont
V: Fekete László (Gendur Á., Alafi B.)
Gólszerző: Kruppai (9., 39.), Simon (24., 26., 66.)
Honvéd: Molnár – Czenky, Szamosi (Vas, a szünetben), Szvétek, Balogh Zs., Simon, Tóth L., Botos (Kerezsi M., 59.), Kruppai (Benczik, 52.), Kövér (Birkás, 69.), Lajcsik (Szlovák, a szünetben).
Edző: Bogdánfi Márton
Győr: Horváth B. – Selyem, Umathum (Jankovics, a szünetben), Csorba, Mészáros, Gönye (Tollár, a szünetben), Vukk (Hancz, 61.), Herczeg (Majoros, 72.), Csorba, Bakó (Rátonyi, 61.), Schmaler (Póczik, 72.).
Edző: Balogh Zoltán
Bogdánfi Márton: – Nehéz szavakba önteni, amit mindannyian érzünk most. Olyan ember távozott, akitől mindenki csak tanulhatott. Tanításai elkísérnek majd minket végig az életünkben, ebben biztos vagyok. Hálás lehet minden játékos, kolléga, barát, családtag, aki az életének része lehetett. A Győr elleni mérkőzésen is az ő iránymutatásával nyertek a srácok, amelyik úton elindította őket, azon megyünk végig és befejezzük azt a munkát, amit a mester vezetésével elkezdtünk. Büszke leszel majd ránk! Nyugodj békében Gabi bá’!
