A Drava Ptuj elleni találkozó 39. percében le kellett cserélni szemsérülés miatt, így kezdjük a legfontosabbal, hogy vagy?
Jól, csak zavar a kötés, amivel összevarrta az orvosunk a szemhéjamat, meg se tudom dörzsölni a szemem, ha viszket, mert húzza nagyon. És egyelőre marad is, még nem tudom, mikor vesszük ki a varratokat.
Miként emlékszel vissza a történtekre?
Letámadtunk, amikor Dusan (Pantelic – a szerk.) becsúszott az ellenfél elé, de nem érte el a labdát, átvette, megindult befelé, megiramodtam utána, és lehúztam, hogy megállítsam, és eközben visszaütött, pont a szememet találta el. Tökéletesen láttam, ahogy jön a keze az arcom felé, földre estem, egyből odanyúltam, láttam, hogy vérzik. Lesétáltam a pályáról, a doki pedig azt mondta, hogy nem lehet ragasztani, össze kell varrni, így aznapra véget ért a játék.
De szombaton már pályán lehetsz?
Igen, semmi akadálya.
Mire számítasz a következő erőpróbán?
Bízom benne, hogy komolyabb meccset játszunk a szerdainál. Gyakorlásnak tökéletes volt, hogy az alapokat végigvegyük, de nem nevezném mérvadónak, bízom benne, hogy szombaton mindkét találkozó komoly erőbedobásra késztet minket, és kiderül, hogyan működnek élesben az edzésen gyakoroltak. Ez azért is fontos, mert ha vannak hibák, akkor azokat minél gyorsabban ki kell javítani.
Hol tart most a csapat a felkészülésben?
Úgy érzem, hogy van még mit csiszolnunk, a mozgásoknál sem érzi még mindig mindenki komfortosan magát, de szerintem erőnlétben jól állunk, nem is volt senkinek gondja, nem volt sérültünk a felkészülés alatt, így bírni fogjuk a 90 percet. Szóval erővel megvagyunk, a taktikát kell még tovább csiszolni és rendben leszünk.
Különleges volt számodra a szerdai meccs, és most nem a sérülésre gondolok, hanem arra, hogy te viselhetted a csapatkapitányi karszalagot.
Még én is meglepődtem. Először azt hittem, Ivan (Lovric) kapja meg, hiszen ő a rangidős, de végül rám került a karszalag. Jólesett, azonban ez csak egy edzőmeccs. Hidi Patrik és Nagy Gergő sem játszott azon a találkozón, ők az első számú csapatkapitányai ennek az együttesnek.
Viszont neked is meghatározó szereped van a csapatban, a hangodat is sokszor hallatod a pályán és az öltözőben egyaránt.
Nekem ez az erősségem, ilyen a habitusom. Végigdumálom az egész meccset, ha tetszik, ha nem. Előfordul, hogy nem mindig tetszik mindenkinek, de én ilyen vagyok, ezzel is segíteni akarok a társaknak, hogy jobban tudjanak teljesíteni. Van, amikor én látok rosszul egy szituációt, vagy erősebben szólok oda, de ezeket a lefújás után megbeszéljük, túllépünk rajta, a következő találkozón pedig próbálunk odafigyelni ezekre. Ez része a játéknak, nyerni akarunk, és a helyén kezeljük az ilyen szituációkat.
Az Amerikából való hazatérésed óta mintha még többet, meg határozottabban irányítanád a csapatot.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy érettebb lettem az Egyesült Államokban töltött időszak alatt. Előtte is sokat beszéltem a pályán, de érettebb, nyugodtabb lettem, másként is kommunikálok a társakkal, türelmesebb vagyok velük szemben.
Honvéd-nevelés vagy, hosszú időt töltöttél már el Kispesten, érzed, hogy adnak a szavadra?
A Sporting Kansasnél, illetve itthon is sok mindenen mentem keresztül, jó pár évet lehúztam már a Honvédban és a temperamentumom is olyan, hogy követnek a többiek és igyekeznek odafigyelni arra, amit én, vagy más rutinos játékostársam kér a pályán.
