Szívszorító érzés volt látni, ahogy a mérkőzés végét jelző hármas sípszó után a Budapest Honvéd labdarúgói a földre rogytak, vagy éppen üveges tekintettel néztek maguk elé, miközben tőlük néhány méterre örömtáncot jártak a Mol Vidi játékosai…
Szívszorító, hiszen az első félidőben remekül játszott a gárda, és percről percre egyre erősebben hittünk abban, hogy Holender Filip gólját követően végül mi emelhetjük magasba a serleget. Meseszerű lett volna, ha az NB I gólkirálya, a szezon végén távozó Holender találata dönti el a kupa sorsát, mi pedig hinni akartunk ebben a mesében.
Még akkor is, amikor a második félidőben hatalmas nyomás alá helyezett minket a helyenként több mint keményen futballozó Vidi. Ugyan beszorultunk, és nem tudtuk azt játszani, amit az első negyvenöt percben, a védelmünk azonban állta a sarat, ha pedig már a védők is verve voltak, akkor a megsérült Horváth András helyére beugró Gróf Dávid mutatott be bravúros védéseket.
79 percen keresztül minden mozzanatát jó volt nézni a mérkőzésnek, amelyen kupadöntőhöz méltó milliőben játszhattak a csapatok, a Honvéd-szurkolók ugyanis parádés hangulatot teremtettek, a tábor tényleg a 12. játékosa volt a csapatnak.
Annak a csapatnak, amely rengeteget tett azért, hogy sikeres szezont zárjon, amely csapat túllépett a nehézségeket, s ha a harmadik helyet nem is tudta megszerezni, a bajnoki negyedik hellyel megszerezte az Európa-liga-indulás jogát – a kupagyőzelem pedig a hab lehetett volna a tortán.
A lefújást követően kellett néhány perc a csapatnak, mire mindenki összeszedte magát, majd a keretben nem szereplőkkel együtt odasétált a társaság a táborhoz. A vereség ellenére is hátborzongató hangulat fogadta a játékosokat, nem túlzás azt állítani, hogy nincs még egy ilyen szurkolótábor Magyarországon. A fáradtságtól és szomorúságtól elcsigázott labdarúgóknak pedig rendkívül sokat jelentett ez az ünneplés. Holender Filipről nem is beszélve, aki talán még most is meghatottan állna a többezer Honvéd-szurkoló előtt, és biztos, hogy ezt az érzést magával viszi Luganóba is.
Tavaly nyáron sokan aggódtak, hogy mi lesz a csapattal, aztán végül határozottan szép szezonunk lett. Sorozatban harmadszor adta a Honvéd az NB I gólkirályát, kiharcolta a csapat a nemzetközi kupaszereplést, Baráth Botond és Holender Filip is bemutatkozott a felnőttválogatottban, és 10 év után játszhatott újra kupadöntőt az együttes.
Ez pedig akkor is dicséretes, ha végül a bronzérem és a kupaarany sem jött össze. Nekünk akkor is a Honvéd a legjobb csapat, gratulálunk és köszönjük a srácoknak az egész szezonban nyújtott teljesítményt!
