Ma ünnepli klubunk a 113. születésnapját, ennek apropóján pedig ezúttal egy ünnepi mérkőzést hoztunk nektek a Legendás meccsek rovatunkban. 1969. augusztus 3-án ugyanis a Honvédnak megadatott az a kiváltság, hogy a (60.) születésnapján léphetett pályára. Ellenfelünk az a Rába ETO volt, amely 1962 és 1968 között bizony sok borsot tört az orrunk alá.
A mérkőzés előtt a piros-fehérek a dobogó harmadik fokán álltak, hat ponttal megelőzve a győrieket. A Honvéd hétközben kupamérkőzésen 2–1-re legyőzte a Csepelt. A kispestieknél két meghatározó játékos, Kocsis Lajos és Pusztai László játéka bizonytalan volt, és Marosi László sem volt teljesen rendben. A tavasszal jól szerepelő győri együttes edzője a korábbi kispesti legenda Mészáros József volt, akinek kevesebb gondja volt, de az első számú kapus sérülése okozott némi gondot. Tóth ujjtörése miatt a második számú hálóőr, Földes védte a Rába kapuját.
Az őszi idénynyitót nagy érdeklődés kísérte, már a tartalékbajnoki meccsen is 5 ezer néző volt a lelátón, az első csapatot pedig 13 ezer szurkoló fogadta.
A jó nevekből álló „fakó” egyébként 1–1-es döntetlent játszott. Lévay védte a kapunkat, a mezőnyben ott találjuk Tajti Józsefet, Tussinger Antalt, Pál Józsefet, Fehérvári Jánost és Tóth Kálmánt. A győrieknél csereként játszott a szárnyait bontogató Póczik József, aki évekkel később tagja volt a bajnokságot nyert Verebes-féle Rába ETO-nak, de 1976 és 1979 között játszott a Bp. Honvédban is.
Szomorú eseménnyel kezdődött a találkozó a hosszú betegeskedés után, 48 éves korában elhunyt Patyi Mihályra egyperces gyászszünettel emlékeztek.
A mérkőzésen lendületesen kezdett a Honvéd. A 8. percben Pusztait a tizenhatoson belül buktatták. A tizenegyest Kocsis Lajos végezte el, de tőle szokatlanul a kapu mellé rúgta a labdát. Később az ok is kiderült, Kocsis lovaglóizom-sérülése kiújult, így már a 12. percben kénytelen volt elhagyni a pályát. A kis karmester kiválását megérezte a Honvéd, némileg visszaesett a támadójátékunk. Ennek ellenére a 17. percben vezetést szereztek a kispestiek, jobb oldali támadás után Komora a balösszekötő helyén, mintegy 30 méterről nagy erővel, félmagasan lőtt kapura, Földest meglepte a lövés és a labda a testéről a jobb sarokba perdült (1–0). A gól után hosszú időn keresztül mezőnyjáték folyt, az első félidőben nem esett újabb találat.
Szünet után megint jól kezdett a kispesti csapat. Az 55. percben Tóth Gyula 18 méterről végezhetett el szabadrúgást, jobb külsővel úgy csavarta el a labdát a sorfal mellett, hogy az a jobb felső sarokban kötött ki (2–0)!
Úgy tűnt, ezzel a találattal eldőlt a mérkőzés sorsa és a Honvéd akár sokgólos győzelmet is arathat, de rövid időn belül és váratlanul kiegyenlítettek a vendégek. A 60. percben egy gyors ellentámadás után Magyar 11 méterről laposan a kapu bal oldalába lőtt (2–1). Négy perccel később pedig elolvadt a kétgólos kispesti előny: Stolcz a jobb oldalról, a szögletzászló közeléből adott be, a berobbanó Varsányi estében hét méterről a kapuba perdítette a labdát (2–2).
Az egyenlítő gól után a zöld-fehérek átvették a játék irányítását, úgy tűnt, hogy a kispesti csapat elfáradt. A 70. percben kis híján a vezetést is megszerezték a vendégek, amikor Stolcz kapura perdített labdája túljutott Bicskein, de a berohanó Ruzsinszki az utolsó pillanatban kivágta azt a mezőnybe. A győriek gólt reklamáltak, de a játékvezető határozottan továbbot intett.
Négy perccel később viszont már valóban gólt láthatott a közönség, ráadásul kispesti gólt, ugyanis a 74. percben a megsérült Kocsist váltó Karakas a tizenhatoson belül Kozmához passzolt, aki levette a labdát, majd ballal, 12 méterről védhetetlenül lőtt a bal sarokba (3–2). A gól felpaprikázta a kispestieket, a piros-fehérek lendületesen rohamoztak, izgalmas volt a hajrá, a kapuk felváltva kerültek veszélybe, de újabb gólt már egyik csapat sem tudott szerezni.
A Honvéd harmadik, győzelmet jelentó gólja. Kozma lövése a hálóban, a győri kapus, Földes figyeli a labda útját. (fotó: Képes Sport/Farkas Tibor)
A Bp. Honvéd közvetlen védelméből Ruzsinszki emelkedett ki, határozott romboló játékával. A középpályán Tóth Gyula nyújtott kimagasló teljesítményt, szabadrúgása élményszámba ment, míg a csatársorban Pusztai gyors, lendületes, és Kozma életveszélyes játéka tűnt ki.
A mérkőzés után a két szakvezető így értékelte a látottakat a Népsportnak.
Preiner Kálmán, Bp. Honvéd: „Dicsérhetem a fiúk küzdőképességét. Ha nehezen is, de megérdemelten győztünk.“
Mészáros József, Rába ETO: „Szünet után egy fél órán át jól játszott a csapat. Nagy hiba volt elmulasztani a pontszerzési lehetőséget!“
A riválisok közül a Ferencváros Szombathelyen, az Újpesti Dózsa Dunaújvárosban nyert, így a dobogón változatlanul a Honvéd állt a harmadik helyen. A fordulóban egyébként Szombathely után nálunk voltak a legtöbben, a Haladás meccsét 20 ezren látták, míg Kispesten 13 ezren szurkoltak.
1969. augusztus 3., vasárnap, NB I, 16. forduló
BP. HONVÉD—RÁBA ETO 3–2 (1–0)
Kispest, 13 000 néző
V: Balla Gyula (Hévízi, Marton).
G: Komora (17.), Tóth Gy. (55.), Kozma (74.), ill., Magyar (60.), Varsányi (64.)
BHSE: Bicskei – Kelemen, Ruzsinszki, Vági (Szurgent 65.), Marosi – Tóth Gy., Komora – Pusztai, Kocsis (Karakas, 12.) – Tichy, Kozma
Edző: Preiner Kálmán
Győr: Földes — Keglovich, Horváth, Kiss, Izsáki — Nagy, Somogyi — Stolcz, Varsányi, Korsós, Magyar
Edző: Mészáros József.
