Tichy Lajos az első NB I-es mérkőzését 1954. március 7-én, Salgótarjánban játszotta. Eredetileg a tartalékcsapatban szerepelt, ám a szünetben Kalmár Jenő, a felnőttek edzője szólt neki: a második félidőre már nem állhat be, mert a nagycsapat meccsére kell készülnie. Az 58. percben Laczi helyére állt be. Ekkor 1–1-re állt a találkozó, ám egy perccel Tichy becserélése után Czibor révén vezetést szerzett a Honvéd, majd a 81. percben, a tizenkilenc éves Tichy Lajos első élvonalbeli bajnoki mérkőzésén megszerezte első gólját.
1955. május 8-án, Oslóban, Norvégia ellen volt először válogatott és itt is góllal mutatkozott be. A magyar csapat 5–0-ra verte a házigazdákat. Robusztus alakjával és persze briliáns játékával hamar belopta magát a futballrajongók szívébe. Bombagóljaiért sokan vándoroltak ki a kispesti pályára, vagy a Népstadionba.
A kispesti gárdával 1954-ben és 1955-ben bajnoki aranyérmet nyert. A piros-fehér színekben összesen 320 NB I-es mérkőzést játszott, 244 gólt szerzett. Ötször érdemelte ki a gólkirályi címet. 1964-ben Magyar Népköztársasági Kupát (Magyar Kupa) nyert. 1955 és 1971 között 72 alkalommal lépett pályára a nemzeti tizenegyben, és 49 gólt szerzett. 1971. június 20-án, Kispesten a Vasas ellen búcsúzott az aktív labdarúgástól. A mérkőzés 45. percében egy Tichy-Pintér-Tichy akció után, a búcsúzó csatár ballal, kapásból óriási bombát zúdított a jobb sarokba. Úgy búcsúzott, ahogy csak a legnagyobbak tudnak.
1971-től a Bp. Honvédnál volt edző. Pár évig az ifjúsági- és a tartalékcsapatot trenírozta, majd 1976-tól 1982-ig a felnőtt együttes vezetőedzője lett. Az 1979–1980-as szezonban a bajnoki címig vezette a csapatot. 1992-ben az önkormányzat Kispest díszpolgárának választotta.
Tichy Lajos a Bp. Honvéd és a magyar labdarúgó válogatott legendás csatára 1999. január 6-án, Budapesten hunyt el. 2006-ban, a KLTE a Kispesti Labdarúgásért Életmű-díjjal ismerte el a pályafutását.
