Jó iramban, rangadóhoz méltó hangulatban kezdődött a Budapest Honvéd–Mol Vidi összecsapás, s noha az első percekben inkább a vendég fehérváriak domináltak, a tizedik perctől kezdve teljesen kiegyenlítetté vált a játék, s mindkét csapat támadásaiban benne volt a gólveszély.
A Honvéd a kisebb sérülés miatt hiányzó Änis Ben-Hatira nélkül lépett pályára – a középpályás nem is volt a keret tagja –, így a Gazdag Dániel, Heffler Tibor, Nagy Gergő trió kapott helyet a középpályán, míg a támadósorban a góllövőlistát vezető Holender Filip ezúttal Danilóval párban rohamozott, s abban bíztunk, hogy két támadónk kamatoztatni tudja majd a gyorsaságát.
Mint például a 23. percben, amikor Kovácsik kirúgását Ivan Lovric fejelte vissza, Holender pedig már robogott is a kapu felé, a kapus nem jött, így védője szorításában lőtt, Kovácsik azonban hárítani tudott, míg a szögletből Daniló lőtt fölé. Ezek a lehetőségek is mutatták, a Honvéd abszolút egyenrangú partnere volt a szezonbeli eddigi két egymás elleni meccsen is kapott gól nélkül (3–0, 2–0) nyerő bajnoki címvédőnek.
A 34. percben aztán újra Holender előtt adódott lehetőség, remekül cselezett az alapvonal felé, éles, lapos lövését azonban szögletre mentette Kovácsik, de örömmel állapítottuk meg, hogy együttesünk játszik némi mezőnyfölényben, s futballozik veszélyesebben. Bár a hátralevő bő tíz percben ismét kiegyenlítettebbé vált a játék, gólt egyelőre egyik csapat sem tudott szerezni.
A második félidő aztán fehérvári helyzetekkel indult Milanov szabadrúgását Gróf védte, majd Nego beadásából lőtt fölé Futács. A két gyors vendéglehetőség után ismét kiegyenlítetté vált a meccs, egyúttal viszont a helyzeteket is nélkülöztük, a mezőnyben hatalmas küzdelmet vívtak a csapatok, de a kapusoknak kevés dolga akadt.
A 63. percben érkezett a szerdán a Budaörs ellen triplázó David N’Gog, aki Danilót váltotta, majd hat perccel később gyanús körülmények között került földre a tizenhatoson belül, Vad II játékvezető azonban továbbot intett. A 74. percben Gazdag távoli próbálkozása kerülte el a kaput, majd N’Gog passza után Lovric lőtt mellé.
A feszültség az utolsó tíz percre sem csökkent, egyik csapat sem volt elégedett a döntetlennel, s bizony határozottan keményen küzdöttek a győztes gólért a felek, sárga lapban és kemény belemenésekben is bővelkedett a rangadó. Sőt, a legvégén a gól sem maradt el, ami azonban szertefoszlatta a honvédos reményeket: a csereként beállt Huszti Szabolcs maradt üresen középen, és befejelte a Vidi győztes gólját.
Pedig ebben a meccsben több volt, s minimum a döntetlenre rászolgált volna a remekül küzdő csapat, nem véletlen, hogy a vereség ellenére is megtapsolta a közönség a játékosokat.
