A Budapest Honvéd több mint egy évszázados históriája számtalan vidám és kevésbé örömteli történetből áll, ezt az óriási anekdotakincset szeretnénk megosztani olvasóinkkal, és sorozatunkban hétről hétre összegyűjtjük a legérdekesebb történeteket.
1912 tavaszán a Kispest történetének egy új időszakához ért. A III. osztályban szereplő KAC átlépte hazánk határát, és Brünnben (mai nevén Brno, 1912-ben Ausztria, ma Csehország része) lejátszotta első nemzetközi barátságos mérkőzését. A klub agilis vezetősége komoly munkát végzett, amikor összeköttetést keresett és talált a külföldi csapatokkal. A nemzetközi barátságos mérkőzések jobbára az élcsapatok privilégiuma volt, másod-, vagy harmadosztályú együttesek nem jutottak el a határon túlra.
A Deutscher Fussball Club Brünn kitűnő képességű csapat volt, Morvaország futballistáinak javát gyűjtötte össze. A történelmi derbit 1912. április 7-én a KAC Ortner József két góljával 2–1-re megnyerte.
A piros-feketék húsvét előtti szombaton indultak a Nyugati pályaudvarról. A vonat alig hagyta el Budapestet a csapat tagjai már az ellenfél erejének latolgatásába kezdetek, a különböző vélemények egyben megegyeztek: minden körülmények között győzni kell! Amikor a vonat áthaladt a határon egy különös sugallatra a csapat tagjai nemzeti színű szalagot tűztek a kabátjukra. Út közben Scheidler János kapus, a csapat legfiatalabb tagját Rácz Györgyöt vizsgáztatta:
„Ha egy magyar kakas az osztrák határon átrepül, és ott megtojik, kié lesz a tojás?”
Rácz mint a rossz diák, aki nem tanulta meg a leckéjét okoskodással próbálta megoldani a helyzetet.
„Az attól függ, kié az a kakas?” – erre persze mindenki nevetésbe tört ki, csak Rácz nézett maga elé, és nem értette mit nevetnek a többiek?
„Te szamár, hát a kakas nem tojik” – jött a felvilágosító válasz.
Este tíz óra volt amikor a vonat megérkezett a brünni pályaudvarra. Az állomáson a DFC tagjai, élükön a klub elnökével várták a kispesti küldöttséget. A vendéglátók az Európa Szállóba helyezték el a magyarokat, akik hamar álomra hajtották fejüket. Másnap kilenc órakor Krausz Jenő intéző keltette a társaságot, a reggeli után a fiúk egy kis sétára mentek a városba, útközben felfedezték, a délutáni meccset reklámozó plakátokat. A meccsre új mezt kapott a csapat, igaz nem a hagyományos piros-feketét, de így is csodásan festett az együttes. A pálya egy liget közepén feküdt, hegyektől körülvéve. Az első pillanatban nagyon jó benyomást tett, de bizony a talaj kemény és kavicsos volt. A DFC az első félidőben széltől támogatva, míg a KAC nappal szemben játszott, a hazaiak 1–0-ra vezettek. A második félidőben a KAC a szelet kihasználva, szinte végig nyomás alatt tartotta a DFC kapuját, és Ortner duplájával fordítottak a a piros-feketék. A DFC teljes erejét bedobva próbált egyenlíteni, de Scheidler kapus ezúttal nem tréfált, minden próbálkozást hárított.
A meccs után, este 8 órakor a vendéglátók fogadást adtak a kispestiek tiszteletére, a terem felé vezető márványlépcsőzeten egy nagy piros-fekete zászló lengedezett. A bankett jól sikerült, a győzelem örömére egy kissé későn feküdt le a társaság, aminek az lett az eredményen, hogy a másnap lejátszott második meccsen már nem szerepelt olyan jól az együttes, de ez már egy másik történet.
1912.04.07.
Deutscher Fussball Club Brünn–Kispesti AC 1–2 (1–0)
Brünn
Vezette: Krausz (Brünn)
Gól: Ortner (2)
KAC: Scheidler – Mayer, Jurcsó II. – Schiller I., Jurcsó I., Rácz II. – Boldog, Ortner, Schiller II., Kollarik, Hrabalek
