A Budapest Honvéd több mint egy évszázados históriája számtalan vidám és kevésbé örömteli történetből áll, ezt az óriási anekdotakincset szeretnénk megosztani olvasóinkkal, sorozatunkban pedig hétről hétre összegyűjtöttük a legérdekesebb történeteket – 14. rész.
1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának három nap múlva általános mozgósítás volt az országban, ami szinte lehetetlenné tette a bajnokság lebonyolítását. Az addig hangos öltözők, pályák elcsendesedtek. A klubvezetőknek komoly fejfájást okoztak a katonai behívók, hiszen több egyesületnél 11 játékos kiállítása is gondot jelentett.
Az erőviszonyok elmosódtak, így bárki kieshetett, vagy feljuthatott volna, ezért a klubok a bajnokság szüneteltetése mellett foglaltak állást. Az MLSZ elfogadta az érveket és az 1914–1915-évi bajnokságokat nem írta ki. A szövetség ezzel a maga részéről lezárta az ügyet, nem gondoskodott a megmaradt játékosállomány versenyeztetéséről. Az egyesületek saját kezükbe vették a probléma megoldását.
A vezető klubok között az ellentétek a mélypontra jutottak, ami háromfelé szakította a labdarúgó társadalmat. Az FTC köré tömörült klubok megnyerték Auguszta főhercegnő támogatását, aki egy acélserleget ajánlott fel a csapatoknak, ők pedig a főhercegnőről nevezték el a küzdelemsorozatot. Az Auguszta-serlegért 12 csapat szállt harcba, közöttük a Kispesti AC. A csapatok valamennyien magasabb osztályból érkeztek, 7 első, 3 másod- és 1 harmadosztályú együttes, valamint a Pestkörnyéki bajnokságból érkezett KAC alkotta a mezőnyt. A többiekkel szemben tehát a KAC érkezett a legalacsonyabb osztályból, ennek ellenére a piros-feketék parádésan szerepeltek és a 4. helyen végeztek.
A mozgósításkor a KAC szinte teljes első csapatát elvesztette, a 22 játékosa közül 17 vonult hadba, többek között Szabó, Simon, Schiller II., Boldog, Novák, Kollarik, Kónya, Kincs, Kiliti, Ortner, Jurcsó II., és Papek, vagyis gyakorlatilag a teljes kezdőcsapat. A harcok alatt Ortner és Papek ezüst vitézségi érmet kapott, utóbbi az északi fronton életét áldozta a hazáért.
A Kispestnek nem volt olyan létszámú játékosállománya, mint a nagy kluboknak, ezért a csodával határos, hogy a piros-feketék túlélték ezt az időszakot. Az, hogy a kispesti csapat nem tűnt el a süllyesztőben elsősorban Krausz Jenő intézőnek köszönhető, aki óriási erőfeszítéseket tett azért, hogy vasárnaponként pályára léphessen a KAC.
A leleményes intéző a harctérről kisebb sérülésekkel hazatérő katonákat is csatasorba állította, de sokszor szabadságot könyörgött ki a parancsnokoktól, vagy ha nem sikerült, akkor egyszerűen kiszöktette a laktanyából a játékosokat. Ennek tudatában fantasztikus teljesítmény volt a 4. hely.
Komoly fegyvertény volt az ETC elleni 4–1, a 33FC elleni 4–2, vagy a BAK elleni 2–1-es győzelem. A legnagyobb szenzációt az UTE (8–0) és a BEAC (3–2) legyőzése jelentette. Mindössze három vereséget szenvedett a csapat, ezek közül az egyiket játék nélkül, mert a MAC ellen le kellett mondani a meccset. Sőt, még a százszázalékos teljesítményt nyújtó FTC-től elszenvedett vereség után is jó kritikát kapott a csapat.
