Második együttesünk a negyedik helyen fejezte be a bajnokságot, köszönhetően a záró fordulóban aratott Iváncsa elleni 5–2-es sikerének. Nyitrai Bence, a Honvéd II csapatkapitánya szerint sportemberekként bennük van a versenyszellem, így akkor is a győzelemre játszott volna a csapat, ha nincs tétje a mérkőzésnek, azonban a negyedik hely lehetősége mellett extra motivációt jelentett a játékosok számára, hogy korábban még nem sikerült legyőzni a Fejér megyei riválist.
„Szerettünk volna revansot venni, egyrészt az őszi fiaskó, másrészt pedig a két évvel ezelőtti meccs miatt, amit megóvtak ellenünk – kezdte értékelését a szezonzáróval Nyitrai Bence, aki a 38 fordulóból 35 mérkőzést játszott az NB III május végén záruló idényében. – Nagyon hosszú szezonon vagyunk túl, úgy érzem, mindenki kihozta magából a maximumot, összeállt a csapat az év végére és beérett a rengeteg munka. Sok fiatal játékos bemutatkozhatott a felnőttfutballban, akiknek ugyan idő kellett, hogy felvegyék a ritmust, azonban ez sikerült, ami meglátszik a bajnokság utolsó kilenc találkozóján, ahol veretlenek tudtunk maradni. Büszke vagyok mindenkire, mert remekül teljesítettünk.”
Összesen 20 akadémista debütált a 2021/2022-es szezon során az NB III-ban, így nem csoda hogy a teljesítmény is kissé hullámzó volt, főleg a tavaszi félév elején, amikor több olyan játékos került fel a második kerethez, aki korábban még csak keveset vagy egyáltalán nem szerepelt a felnőttfutballban, viszont az idény végére teljesen kiegyenesedett a csapat. Nyitrai szerint peches is volt az együttes a sikertelenebb időszakban, ám a befektetett munka végül kifizetődött. Türelmesnek kellett lenni a magukkal szemben, hogy tapasztalatot szerezzenek és magabiztosabbá váljanak, ami a csapategység mellett a másik nagy erénye volt a keretnek.
„Rengeteget fejlődtünk egyénileg és csapatszinten egyaránt – mondta Nyitrai. – Nagy a különbség az utánpótlás és a felnőttfoci között mind tempóban, mind fizikailag és sokkal gyorsabb gondolkodást igényel. Szerencsére mindenkinek sikerült megugrania ezt a szintet és az idő múlásával a teljesítményünk is feljavult. Személy szerint mentálisan léptem előre a legtöbbet, a játékom is sokkal higgadtabb lett, ami annak is köszönhető, hogy vezető szerepbe kerültem azáltal, hogy én lettem a csapatkapitány és tudtam, ha esetleg elrontok egy passzt vagy hibázok, nem lehetek görcsös, mert akkor a többiek is azzá válnak.”
Télen Djordje Kambertől vette át a kapitányi karszalagot Nyitrai Bence, aki ezt nem teherként élte meg, hanem kiváltságnak érezte, hogy őt választották erre a pozícióra. Elmondása szerint viszont nagy felelősséggel is jár ez a poszt, hiszen fontos, hogy felnézzenek rá a többiek, a pályán és az öltözőben is rendet kellett tartania.
„Természetesen megtiszteltetés volt Kamber helyét átvenni – beszélt szerepéről a 18 éves középpályás. – Támogatni kellett a társakat a pályán és azon kívül is, nekem kellett nyugtatnom a többieket meccs közben, hogy ne kapkodjanak vagy ne rohanjanak. Ebben segített az is, hogy középpályás létemre tavasszal a védelemben kellett megállnom a helyem és egy sorral hátrébb jobban tudtam irányítani az együttest. Nagyobb felelősség középhátvédet játszani, hiszen hiba esetén mögöttem már az esetek többségében csak a kapus van, így sokkal jobban kellet koncentrálnom védekezésnél. A labdakihozatalokat én indítottam el, ezáltal tudtam szabályozni a csapat játékát is. Örültem, hogy volt lehetőségem megtanulni egy másik poszton is játszani, de ettől függetlenül még a középpályát érzem a saját pozíciómnak.”
Nagy különbség volt a keretben is az őszi és tavaszi szezon között, hiszen az első félévben még Djordje Kamber vagy Nir Bardea is tagja volt a második csapatnak, akik stabilitást nyújtottak. A második felére a bajnokságnak azonban jobbára magukra maradtak a fiatalok, így az olyan (szintén fiatal) játékosoknak kellett előre lépni vezérszerepbe, akik már többet szerepeltek a felnőttfutballban. Ebben az időszakban segítette azért néhány meccs erejéig az együttest Baráth Botond, Lukas Klemenz, Banó-Szabó Bence, Nagy Gergő és Májer Milán is, akik sokat lendítettek a Honvéd II teljesítményén és önbizalmat adtak az ifjabbaknak.
„Úgy vágtunk neki a szezonnak, hogy mi szeretnénk lenni ismét az ország legjobb második csapata – beszélt az együttes célkitűzéseiről csapatkapitányunk. – Ezt sikerült elérnünk és megérdemelten végeztünk a negyedik helyen a tabellán. Örülök annak, hogy 35 meccsen is pályára léptem az idényben és meghatározó játékosa lettem a Honvéd II-nek. A kedvenc mérkőzésem az évben a Ferencváros elleni hazai győzelem, nagy presztízsű találkozó volt, amely sokat jelentett az egész keretnek és szerencsére jó játékkal tudtunk nyerni. Ezen kívül is rengeteg élménnyel gazdagodtunk a szezon során, elégedett vagyok az együttes teljesítményével és jó szívvel fogok emlékezni erre az idényre.”
