Továbbra is él megvan az esély a döntőbe jutásra – ezzel a felütéssel vághatott neki U17-es csapatunk a 15. Puskás-Suzuki-kupa harmadik meccsének, hiszen az általunk legyőzött Sporting nyert a minket verő Flamengo ellenében, így abban a tudatban léphettünk pályára, hogy amennyiben a mieink nyernek az ukrán Dinamo Kijevvel szemben, finalisták lehetünk. A foci mellett ennek megfelelően matekórát is tartottunk a tanév végére, de csak mértékkel, hiszen mielőtt érdemben számolgatni kezdtünk volna, még nyerni kellett (volna) az ukránok ellen.
Csapatunk harmadik találkozója gyakorlatilag ott folytatódott, ahol a pénteki parti abbamaradt: láthattunk kispesti helyzeteket, azonban láthattunk lendületesen támadó ellenfelet is. A lehetőségeinket sajnos nem tudtuk gólra váltani, igaz, egy jó ideig a védekezésünk is működött, az akaratra most sem lehetett panaszunk. Sajnos a 21. percben egy pillanatra kihagytunk, így a védőinket megelőző csapatkapitány Nazar Balaba fejese utat talált Molnár Mátyás kapujába.
A kapott gól felpaprikázta a srácokat, akik nemcsak az ellenféllel, a fáradtsággal is dacoltak, és a félidő hátralevő részében komoly energiákat mozgósítottak Pintér Máté megindulása okozott zavarta a Dinano védelmében, majd középpályásunk szabadrúgásból tekert a bal alsó sarok mellé. A játékrész ráadásában Kocsis Gergely került helyzetbe, s bár kisodródott, erősen középre lőtt, a labda pedig mintha ukrán kezet érintett volna, Derdák sporttárs azonban másként látta ezt.
A térfélcserét követően ismét a Dinamo kezdett jobban, de hamar áttevődött a játék az ukránok oldalára, Takács László pedig kettős cserével próbálta frissíteni a csapatot és újabb lendületet adni a társaságnak. Az utolsó erőtartalékaikat mozgósították is lelátón drukkoló akadémisták, és noha a két napnyi drukkolást követően már nem sok hangjuk maradt a srácoknak, a Zsigmond Rajmund vezette MFA B-közép is mindent bevetett a siker érdekében. A társak, az akadémiai dolgozók, a családtagok és barátok egyébként ezúttal is szép számban képviseltették magukat, szűknek is bizonyult a lelátó, igaz, Felcsúton megszokhattuk már, hogy a vendégszektort rendre csurig töltik a kispestiek.
A hajrában is becsülettel mentek előre a mieink, de nemcsak az idő, az erő is fogyott, s mintha már nem lett volna meg az átütő erő, ami az egyenlítéshez szükségeltetett volna. Az utolsó percben még Balogh Zsombor szabadrúgását hárította Avramenko és a felső léc, majd Pintér Máté szögletét is lehúzta a kapus, míg az ígéretes kontránknál sajnos visszaértek a kijeviek és tisztázni tudtak.
Ez pedig azt jelentette, hogy 1–0-s Dinamo-győzelemmel zárult a találkozó, ami érdemben a matekórát is indokolatlanná tette, eldőlt, hogy nem játszhatunk éremért, az pedig majd vasárnap derül ki, hogy hétfőn az ötödik, vagy a hetedik helyért lépünk pályára.
15. PUSKÁS-SUZUKI-KUPA, 3. JÁTÉKNAP
BUDAPEST HONVÉD-MFA–DINAMO KIJEV (ukrán) 0–1 (0–1)
Felcsút, 300 néző
V: Derdák Marcell (Kulman T., Ország P.)
HONVÉD: Molnár M. – Sebe, Kocsis G., Vojtko – Nagy D. (Simon B., 38.), Pintér M., Menyhárt (Balogh Zs., 47.), Braun – Szűcs T. (Átrok, 38.), Kalocsány (László M., 47.) – Fábiánkovits
Vezetőedző: Takács László
DINAMO: Avramenko – Gusiev, Balaba, Syzoniuk, Dyki – Ischenko (Boicheniuk, 55.) – Pashko, Vasylets (Mykhaikiv, 40.), Bilyi (Myktiuk, 55.), Matkevych (Groholsky, 40.) – Kremchanini (Dzen, 51.)
Vezetőedző: Szergej Kuznyecov
Takács László: – Abban a tudatban léptünk pályára, hogy ha nyerünk, akkor döntőt játszhatunk, ennek szellemében is mentünk bele a mérkőzésbe. Magasan védekeztünk, jó helyeken szereztünk labdát, megvoltak a lehetőségeink. Aztán egy gyorsan elvégzett kis szögletnél bealudtunk, a Kijev megszerezte a vezetést, nekünk még két pontrúgásunk volt, de nem találtunk kapuba. A második féidőben már érződött, hogy mi a harmadik meccsünket játszuk, míg az ellenfelünk csak a másodikat és nem volt meg a kellő frissesség a támadózónában ahhoz, hogy komoly gólhelyzetet alakítsunk ki. Ettől függetlenül végig domináltunk, a saját stílusunkban futballoztunk és emelt fővel, büszkén hagyhattuk el a pályát.
