Ha abból indulunk ki, hogy a Haladás új stadionjában a 89. percnél hamarabb még nem láttunk kispesti gólt, akkor türelemmel kellett készülnünk a szombathelyi kupamérkőzésre – ehhez képest a 14. percben már kettőnél járt csapatunk!
Ráadásul Kerezsi Zalán góllal és gólpasszal tette emlékezetessé, hogy szokatlan szerepkörben, balhátvédként lépett pályára: akadémistánk előbb a szintén MFA-nevelés Kocsis Dominikot szöktette, aki egy remek csel után lőtt a hálóba, rá három percre pedig szögletből talált a hálóba. Bravúros megoldás volt!
(Nem véletlenül említettük a késői kispesti gólokat, hiszen 2018 őszén Danilo a 89. percben fejelte a hálóba a győztes találatot, míg 2020 februárjában Ivan Lovric a 100. percben szépített, megszerezve ezzel, az akkor kétmecces kupapárharcban a továbbjutást érő idegenbeli gólt.)
Bár végül mindkét említett meccs emlékezetesre sikeredett, azt sem felejthettük el, hogy egyik sem volt könnyű feladat, s alapvetően most sem számíthattunk könnyed erőpróbára. Ezért is volt fontos, hogy góllal kezdtünk, sőt, hogy az első negyedóra végén kettővel mentünk, hiszen ez meghatározta a találkozó további menetét, nem hátradőlve, de magabiztosabban, nyugodtabban futballozhattunk.
A két kapott gól ellenére a Haladás rendezte sorait, láttunk is a szombathelyiektől ígéretes támadásokat (amelynek egyik fontos szereplője volt a korábbi akadémistánk, Molnár Rajmund), a védelmünk és Tomás Tujvel azonban a félidő hajrájáig stabilan állt a lábán, noha a 35. percben sérülés miatt kellett cserélnünk. A térfelünk közepén egy összecsapást követően Christian Gomis maradt lent, francia játékosunkat pedig hordágyon kellett levinni, s Lukas Klemenz érkezett a helyére.
A 41. percben viszont már nem tudtunk menteni, Nyíri Vince szépített, és a lendületbe jövő Haladás csak azért nem egyenlített, mert Tujvel bravúrral hárította Devecseri lövését.
A második félidő az első felvonás zárásához hasonlóan folytatódott, a Haladás vérszemet kapott, érezte, hogy lehet keresnivalója, többet birtokolta a labdát, s inkább a mi térfelünkön zajlott a játék. A felvonás közepén némiképp kiegyenlítettebbé vált a mérkőzés, de továbbra is a Haladás futballozott veszélyesebben.
Ez önmagában nem lett volna probléma, csakhogy az utolsó húsz percre rendkívül nehéz helyzetbe kerültünk. Az még a „kisebbik“ gond volt, hogy Bocskay Bertalan a derekát fájlalva hagyta el a pályát, a nagyobbik viszont az, hogy amikor ez megtörtént, már csak kilenc mezőnyjátékosunk volt a pályán. Lukas Klemenz próbált megállítani egy szombathelyi kontrát, a játékvezető pedig úgy ítélte meg, hogy lengyel védőnk hátulról csúszott rá riválisára, amiért kiállította.
A Szombathely rögtön kettőt cserélt, majd Zsótér Donát jelezte egy veszélyes lövéssel, hogy azért nem csak védekezni akarunk – Mursits védett bravúrral –, és próbáljuk kihasználni, hogy az egyenlítésért hajtó Haladás inkább a támadásokra fókuszál. Az utolsó tíz percre azonban egyértelműen beszorultunk, a 84. percben Tomás Tujvel hatalmas bravúrral védte Molnár Rajmund tíz méteres lövését, a hátralevő időben pedig óriásit küzdve, brusztolva tartottuk meg az előnyünket, így bejutottunk a MOL Magyar Kupa legjobb 16 csapata közé!
MOL MAGYAR KUPA, 4. FORDULÓ, A 16 KÖZÉ JUTÁSÉRT
SZOMBATHELYI HALADÁS–BUDAPEST HONVÉD 1–2 (1–2)
Szombathely, Szombathelyi Haladás Sportkomplexum, 1617 néző
V: Kovács J. Zoltán
G: Nyíri (41), ill. Kocsis (11.), Kerezsi (14.)
K: Klemenz (69.)
Haladás: Mursits – Hursán, Sipos (Csernik, 74.), Tóth M. (Csilus, 78.), Devecseri, Lucas, Doktorics (Németh M., 62.), Bolla G., Nyíri (Rácz, 74.), Derekas (Lencse, 62.), Molnár R.
Vezetőedző: Michael Hipp
Honvéd: Tujvel – Szabó A., Prenga, Capan (Mitrovic, 71.), Kerezsi (Doka, 71.) – Bocskay (Plakushchenko, 71.), Gomis (Klemenz, 36.) – Jónsson, Zsótér, Kocsis (Tamás K., 52.), Lukic
Vezetőedző: Tam Courts
