Már a kezdés előtt másfél órával is szívet melengető látvány fogadott minket a Groupama Arénánál, hiszen javában érkeztek gyerekeket szállító buszok, miután 15 ezer 14 éven alatti kis lurkó (iskolája, csapata) regisztrált az Azerbajdzsán elleni zárt kapus Európa-bajnoki selejtezőre.
A kis srácok közül sokaknak vélhetően ez volt életük első válogatott meccse, s felemelő érzés volt, hogy bármerre néztünk, mosolygós gyermekeket láttunk, akik nemzeti színekbe, vagy hatalmas magyar zászlóval a hátukon és a klubjuk felszerelésében érkeztek meg a stadionba. Azt pedig külön büszkeség volt a számunkra, hogy a gyerekek közül több mint ezren a Honvéd-MFA Régió szervezésében látogattak ki a találkozóra, és foglalhatták el a helyüket a stadionban.
Látszott, hogy a gyerekek már napok, hetek óta készülnek a találkozóra, nem maradhatott el az arcfestés, de a tapsoló rudak, vagy éppen a duda – ahogy a szüleik mondanák, síppal, dobbal, nádi hegedűvel érkeztek – is kötelező kelléke volt az összecsapásnak.
A Himnusz utolsó taktusainál gyakorlatilag felrobbant a stadion, szilveszterkor nem hallani ekkora tülkölést, s könnyeket csalt a szemünkbe, ahol az ultrák mély baritonja után a hozzájuk képest cérnahangú gyerkőcök torkából zúgott a „Hajrá, magyarok!”
Ezért is volt különösen fontos a mérkőzés a magyar válogatott számára, hiszen a győzelemmel – hovatovább jó játékkal – sokezer gyereknek szerezhettek életre szóló élményt, s lehet, hogy éppen ennek a meccsnek a hatasára döntötte el valaki, hogy ő is Dzsudzsák Balázs, Szoboszlai Dominik, no meg Baráth Botond szeretne lenni, ha egyszer felnő.
Vagy éppen Korhut Mihály. Nem véletlenül említjük a bal oldali védőt, hiszen a tizedik percben az ő góljával szerezte meg a vezetést a magyar válogatott, amikor egy szöglet után az elé kerülő labdát közel harminc méterről a bal alsó sarokba bombázta – parádés találat volt, ujjongtak is a gyerekek.
A kicsik egyébként is jól érezhették magukat, mivel a mérkőzés jelentős részében a magyar válogatott dominált, a mieink több szép akciót is vezettek, s bár a második gólt nem sikerült megszerezni, egyértelmű volt a fölény. A hajrában még bíztunk benne, hogy betalál a válogatott, illetve, hogy Holender Filip lehetőséget kap Marco Rossitól, végül egyik sem következett be, de mivel a Baráth Botondot is soraiban tudó védelem nullára hozta a meccset, Magyarország 1–0-ra győzött Azerbajdzsán ellen, s továbbra is versenyben van az Európa-bajnoki részvételért.
A meccset és a hangulatot látva kijelenthetjük, sokezer gyereknek szereztek felejthetetlen élményt a játékosok, s ha lehet ilyet mondani, ez még a győzelemnél is jóval többet ér.
(fotó: mlsz.hu)
