Új sorozatot indítunk, amelyben a Honvéd nagyjai idézik fel a legendás történeteiket, képzeletbeli elbeszélés formájában, klubunk krónikása, Kaszás Kálmán tolmácsolásában. 1. rész.
Két idősebb úr beszélget az égi futballpálya szélen, hamarosan majd még nyolcan csatlakoznak hozzájuk. Egész pályafutásuk alatt a futballtudásukkal szórakoztatták a közönséget, ezúttal egy másik arcukat mutatják a nagyérdeműnek.
– Hallottad Petár, újra világjárvány van a földön, úgy, mint a mi időnkben – mondja Eisenhoffer József.
– Hallottam Eisi – válaszol Varga Péter, a KAC kapusa. – Akkor a spanyolnátha szedte az áldozatait, most meg valami koronavírus. A járvány miatt az MTK ellen zárt kapus meccset játszottunk, ki is kaptunk 6–2-re.
– Az utódok sem jártak jobban, ők 5–1-re vesztettek a Kisvárda ellen.
– Nem fekszik a kispestieknek a zártkapu – mondja fejcsóválva Varga.
– Nem bizony, de közönség nélkül nehéz is futballozni. Emlékszel a kispesti szurkolók hányszor átsegítettek bennünket a holtponton?
– Hát persze, nem véletlenül hívták a pályánkat „Sárkánybarlangnak”. Ha belekezdtek csak úgy zengett a „Hajrá, Kispest”.
– Néha egy-egy nyakleves is elcsattant – kuncogott Eisi. 1921-ben vezettünk az MTK ellen, amikor a 88. percben a bíró egy jogtalan 11-est ítélt a kék-fehéreknek, Orth Gyurka be is lőtte, 1–1 lett a vége.
– Emlékszem, nekem rúgta – vette át a szót Varga Péter. Az MTK megmenekült a vereségtől, a bíró azonban pórul járt, mert a felháborodott szurkolók alaposan helyben hagyták.
– Nicsak, megjött a Nemes Jóska, rég nem láttam.
– Szevasz Doma! Mi újság Mulhause-ban?
– Leléptem – mondja mosolyogva a középcsatár. Nem bírtam tovább, hiányzott a Kispest.
– Mit szóltak a franciák?
– Hát, azt nem tudom, mert megszöktem, de Mayer Béla bácsi szerint nem voltak boldogok. Nem az én világom a légióskodás, azt meghagyom Eisinek.
– Hát igen, ő bejárta a fél világot – veszi át a szót Varga Péter.
– A fél világot nem, de egy pár országban, városban azért jártam. Brünn, Bécs, Brooklyn, Marseille. A legtöbb sikert a kikötővárosban értem el, kupagyőztes és bajnok is lettem.
– Tudjátok ki az, aki többet látott a világból, mint én?
– Kolumbusz Kristóf – mondja röhögve Nemes Jóska.
– Ne marháskodj. A magyarok közül ki utazott a legtöbbet?
– Körősi Csoma Sándor! – vágja rá Nemes. Mind a hárman hangosan nevetnek.
– A csudát, Purczeld Feri fia – fordítja komolyra a szót Eisi.
– Puskás Öcsi. Kedveltem a kissrácot. Félelmetes bal lába volt – emlékezik Nemes.
– Ő is szeretett téged – szólalt meg az időközben megérkezett Puskás papa. – Te voltál a példaképe.
– No, csak emlegetni kellett a kis Puskást és már itt is van – mondja Varga Petár.
– Szép kis társasággal érkezett – mondja Nemes Jóska. Az össze Lajos itt van: Faragó, Tichy és a Kocsis.
– A Kocsis az Sándor – szól közbe Eisenhoffer.
– Eisikém! Kocsisból Sándor és a Lajos is volt Kispesten. Két zseniális játékos.
– Lajost nem láttam játszani, de ha te mondod neked elhiszem.
– Ott jön Bozsik, Cucu többet is tudna mesélni róla, ő hozta Kispestre.
– Na mi van csibészek csak a duma megy, vagy előkerül a bőrgolyó is? – ragadja magához a szót Puskás Öcsi. – Fogadjunk tízből tízszer eltalálom azt a bárányfelhőt.
– Higgadj le Öcsi, majd annak is eljön az ideje, most nem azért jöttünk össze – mondja Nemes. – Odalent a koronavírus tombol, leállt az élet, mindenki az otthonában várja, hogy elmúljon ez a rémálom.
– Jó, de akkor mit csinálunk?
– Azt, amit Boccaccio tett a Dekameronban, mesélünk. Akkor a pestis, most a koronavírus kényszeríti az embereket a négy fal közé.
– Ezt a Boccaccio nevű spílert nem ismertem, hol játszott a Milanban? – mondja csibész vigyorral a kis Puskás. A válasz Serényitől érkezett.
– Nem a Veronában, Romeo volt az ékpárja – mindenki hahotázik.
– A Dekameronban hét ifjú hölgy és három férfi mesélt történeteket. Itt meg nem, hogy hét hölgy, de még egy csámpás fruska sincs. Kilenc ronda pofát kell bámulnom 10 napon át?
– Tízet, Öcsi, tízet, ha tükörbe nézel – szólalt meg az eddig csendes Faragó Lajos. Nagy röhögés a válasz, a legjobban a kis Puskás nevet.
– Varga Petar, Eisi, Doma, Cucu, Lali, Talpas, Csikó, Serényi, a Fater, meg én, ez tíz. Ki kezdi a mesélést?
– Kezdje a Varga Péter, ő volt a KAC első válogatott játékosa – mondja Nemes.
