A Budapest Honvéd több mint egy évszázados históriája számtalan vidám és kevésbé örömteli történetből áll, ezt az óriási anekdotakincset szeretnénk megosztani olvasóinkkal, sorozatunkban pedig hétről hétre összegyűjtöttük a legérdekesebb történeteket – 12. rész.
Az 1939-ben játszódó történet szereplői a Kispesti AC kölyökjátékosai, akik pár év múlva történelmet írtak. Puskás, Bozsik, Cserjés és a többiek nemcsak kiváló futballisták voltak, de igazi csibészek is.
Király Józsi bácsi, a hirtelen haragú kispesti szertáros egy alkalommal igencsak kikelve magából közölte a fiúkkal:
– Ma nincs szerelés! Adok én nektek a taccsbíró hátára tűzni cédulákat, hogy „Szamár vagyok” – indokolta a szigorú döntést.
Puskásék azonban jobban szerették a focit annál, hogy belenyugodjanak az ítéletbe. Az öreg szertáros hajthatatlan maradt, ezért a srácok rövid kupaktanács után haditervet dolgoztak ki. Bozsikék elbújtak a lelátó lépcsőjén, Puskás pedig bekiáltott a szertárba, ahol Király a felnőtt csapat szerelését mosta:
– Fater, fater… lopják a mezeket. A szertáros persze azonnal kirohant szertárból, több se kellett a fiúknak, tizenöten körülvették Király bácsit és betuszkolták a játékvezető öltözőjébe, majd rázárták az ajtót. A szertáros kiabált, káromkodott, dörömbölt, hogy engedjék ki, de a kis gengszterek rá se hederítettek, ehelyett másfél órát fociztak önfeledten az első csapat labdájával.
A történetnek persze folytatása is lett. Hétvégén nagy meccset játszottak a kispesti pályán, a Ferencváros látogatott a „sárkánybarlangba”. Puskás Öcsi, Bozsik Cucu és a többiek szokás szerint együtt mentek a meccsre a jegyszedő azonban ezúttal útjukat állta:
– Nincs bemenetel. Szokodi elnök úr kiadta a parancsot, hogy a kölykök ma nem mehetnek be a pályára.
A csibészek mindent bevetettek, sírtak, könyörögtek, végül az esti mozipénzt beáldozva jegyet vettek a meccsre. A jegyszedő mindegyik jegyet eltépte, aztán közölte velük:
– Jegy ide, jegy oda, az elnök úr kiadta az ukázt, hogy semmiféleképpen nem mehettek be a pályára!
A pórul járt kölykök végső megoldásként Ulicska Jenő közvetítésére hagyatkoztak, aki felmászott a pálya mellett lévő hatalmas jegenyefára és onnan tudósította a többieket a mérkőzésről.
A következő edzés előtt Szokodi Imre elnök magához hívatta a társaságot és visszaadta a jegy árát a gyerekeknek.
