Bár a mérkőzéseket tekintve jó néhány kimaradt, a hosszabb hajával ellentétben a humorát a nehéz időszakban sem veszítette el Nagy Gergő, amit bizonyított is, amikor a Zalaegerszeg elleni visszatérése kapcsán felvetettük neki, hogy legutóbb több mint két hónapja futballozott tétmeccsen.
„Ezeket nem követem, mindig tőletek szoktam megtudni, én nem nézem a negatív statisztikákat, pontosabban azokat sem – jegyezte meg mosolyogva Nagy Gergő. – Az utóbbi időben többször is volt kihagyás a karrieremben, így újra aktuális volt a kérdés, hogy miként éreztem magam a pályán. Nem is tudom már, hogy mit válaszoljak erre, lassan már hozzászoktam, sajnos a sors valamiért így rendelte.”
A 28 esztendős középpályást a nyáron sportsérvvel műtötték, majd az ősszel három NB I-es, két Magyar Kupa- és hét NB III-as találkozón lépett pályára, az idényét meg a Karácsony helyett a koronavírus zárta le, a többiekhez képest néhány héttel korábban. Ráadásul a visszatérés se ment könnyen.
„A koronavírus után szükséges sportorvosi vizsgálatok során az egyik értékem nem mutatott jó eredményt, ami azért volt aggasztó, mert szívizomgyulladásra is utalhatott volna, így további vizsgálatok vártak rám. Igazából ez volt az ijesztő, nem maga a Covid. A betegség nem viselt meg, és végül aztán kiderült, hogy szerencsére nincs semmi problémám, nem lehet egészségügyi akadálya a visszatérésemnek – eveztünk át komolyabb vizekre Nagy Gergővel. – Sokat hagytam ki, de ahhoz képest, hogy másfél hónap maradt ki, a felmérések nem mutattak rosszat, a többiekkel való összevetésben sem volt akkora lemaradásom, mint attól előzetesen tartottam, pozitív érzések vannak bennem, és pozitív löketet adtak az elmúlt hetek is.”
Ami a visszatérést illeti, a felkészülési meccseken Nagy Gergő az Újpest ellen 30, míg az MTK-val szemben 15 percet tölthetett pályán, majd jött a Zalaegerszeggel vívott bajnoki, ahol a 83. percben küldte pályára Pisont István. Középpályásunk hozzátette, elég nagy rohanással telt az a tíz perc, amit a pályán töltött, hiszen mindkét csapat hajtott a győzelemért, miközben arra is figyeltek, hogy legalább az egy pontot megtartsák. Nagy Gergő azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy azért a zárt kapuk miatt nem ugyanolyan a visszatérés, mintha többezer szurkoló előtt húzhatta volna ismét magára a Honvéd mezét, de ettől függetlenül nagyon örült, hogy beszállhatott a többiek közé.
„Gyakorlatilag egy nagy rohanás volt az a tíz perc, amit pályán töltöttem, számomra az volt az elsődleges, hogy belepasszoljak a csapatba, felvegyem a meccs ritmusát, ami nem könnyű egy ilyen szituációban. Arra koncentráltam, hogy minél jobban megszűrjem az ellenfél támadásait, és ha olyan szituáció adódik, akkor még valami pluszt is hozzátegyek a játékunkhoz – folytatta Nagy Gergő, aki említette, kezdi „megszokni”, hogy egymást váltogatja a játék és a kihagyás, de vajon ezt tényleg meg lehet szokni? – Nem. És nem is szeretnék hozzászokni ehhez. Háromhavonta van egy ilyen beszélgetésünk, hogy mesélek a visszatérésről, nem akarok még egy ilyen cikket. Be kell hozni a lemaradásomat, és bár sűrű időszak előtt állunk, háromnaponta meccsek várnak ránk, a hétközi munkát sem szabad feladni, mert abból lesz hétvégére a kalács. Nagy a keretünk, sűrű a program, amely során mindenkire szükség lesz, de az is egyértelmű, hogy minden játékpercért meg kell harcolni, és én is ezen leszek! Ami a következő mérkőzést, a Fehérvár elleni bajnokit illeti, szeretnénk pontot szerezni. A Fehérvár a legutóbbi két mérkőzésén egymásnak ellentmondó teljesítménnyel rukkolt elő, lehetőség szerint meg kell lovagolni a kisvárdai vereségüket, viszont nem szabad erre alapoznunk. Ki kell javítani a Zalaegerszeg ellen elkövetett hibáinkat, és építkezni kell az ott mutatott pozitívumokra.”
