Lélegzetvisszafojtva vártuk, egészen az 51. percig, hogy az élet-halál harcot vívó Honvéd ki tud-e egyenlíteni a még az első félidőben előnyhöz jutó Mezőkövesd ellen, amikor Gazdag Dániel beadását Batik Bence a hálóba fejelte, hogy egy óriási kiáltás mellett, a Kispest-címerbe kapaszkodva fusson vissza védekezni.
„Kiszakadt belőlem – mondta egy halovány, keserű mosoly kíséretében Batik Bence. – Jó érzéssel töltött el, hogy gólt tudtam szerezni a csapatnak, de nagyon sajnálom, hogy nem ért győzelmet. Nem is érdekel utólag, megmondom őszintén. Bárki rúgja is a következő gólt Budafokon, csak az számít, hogy maradjunk bent.”
A vasárnapi találkozón még egyszer meg kellett ismételnie ezt a bravúrt a kispestieknek, mert bár jóval veszélyesebbnek mutatkoztak a kövesdiek kapujára, a 83. percben mégis a vendégek kerültek újra lépéselőnybe. Hiába vívott óriási harcot a három pont megszerzéséért a Honvéd, Balogh Norbert egyenlítő gólja után már nem maradt elég ideje a fordításra.
„Egy hosszú folyamatnak az eredménye, hogy ilyen játékkal, amit a Mezőkövesd ellen mutattunk, nem tudunk nyerni – mondta Batik Bence. – Nem emlékszem, hogy olyan sok kapura lövése lett volna a kövesdieknek, de így is kaptunk két gólt. Ezt az egész szezonnak köszönhetjük és csak a mi felelősségünk, a játékosoké, ezt felnőttesen vállalnunk kell. Ez nem edzőkérdés, nem elnökkérdés. Az a küzdés és akarat, ami látszott rajtunk ezen a meccsen, a minimum kellene, hogy legyen, ezt mindenkinek a saját fejében kell rendezni, hogy így álljon hozzá minden egyes meccshez. Bosszús vagyok, mert óriási helyzeteink voltak, amik nem mentek be. Még jó, hogy egy pontot szereztünk, mert ha nyerünk Budafokon és úgy alakulnak az eredmények, akkor már vége is lehet a rémálomnak. Nagyon várom azt, hogy bennmaradjunk és utána egy életre szeretném elfelejteni ezt a szezont. Úgy kell hozzáállni az utolsó két meccshez, hogy ezt elérjük, mert nem méltó ehhez a klubhoz a kiesés.”
