Százhat év alatt, kétszáztizenhat bajnoki mérkőzést játszott egymás ellen a két ősi rivális a Ferencváros és a Bp. Honvéd. A több mint száz esztendő alatt remek meccsek, gyönyörű gólok, klasszis játékosok egész sorát láthatta a közönség. Az alábbiakban a párosítás idegenbeli történetéről, valamint egy nagyszerű kispesti győzelemről is olvashattok.
A Ferencváros–Bp. Honvéd rangadó az egyik legpatinásabb párosítás a magyar labdarúgás történetében, vasárnap este már 217. alkalommal feszül egymásnak a két együttes. A riválisok 1916. október 8-án az Üllői úton mérték össze erejüket először, a találkozót a hazaiak Hegyi góljával nyerték 1–0-ra. Az első kispesti pontszerzést 1919 novemberében jegyezhettük fel, az újrajátszott meccsen – a találkozó 10 nappal korábban sötétedés miatt, 0–0-s állásnál félbeszakadt – 1–1-es döntetlent játszottak a csapatok. A mieink gólját Jeszmás József, a zöldekét Tóth-Potya István szerezte. Az első sikert aztán 1946 őszén ünnepelhettük, a 2–1-es győzelem alkalmával Puskás és Béres talált a kapuba.
A legnagyobb sikerünket 1952. szeptember 7-én értük el, amikor Puskás (3), Kocsis Sándor (3), Budai II. (2) és Budai I. góljaival 9–1-re nyertünk.
1954 és 1987 többnyire a Népstadion adott otthon a derbiknek, majd a csapatok visszatértek az otthonukban, így 1988 őszén már az Üllői úton örülhettünk a 3-0-s kispesti győzelemnek. Góljainkat Cseh András, Kovács Kálmán és Gregor József szerezték.
Az új évezred elején, 2001-ben Piroska Attila góljával hoztuk el a három pontot, aztán a 2009 és 2013 között négy meccs három kispesti sikert és egy döntetlent hozott. 2015-ben felépült a Ferencváros új stadionja, a Groupama Aréna. A helyszín eddig nem kedvez a Honvédnak, hiszen az eddigi kilenc találkozó közül nyolc hazai győzelmet hozott, csak 2020-ban sikerült a pontszerzés (0–0).
„Óriási rangadó” kispesti sikerrel
1988. szeptember 14.: Ferencváros—Bp. Honvéd 0–3 (0–1)
A Bp. Honvéd meglehetősen rosszul rajtolt. Az első fordulóban Kispesten döntetlent játszott a Békéscsabával, majd Pécsen 1–0-s vereséget szenvedett. A következő két meccsen sem termett sok babér a Honvédnak a Rábától otthon, a Tatabányától idegenben szenvedett 1–0-s vereséget. Csak az 5. fordulóban a Videoton ellen szerezte meg első győzelmét a kispesti alakulat.
A Ferencváros jól kezdte a bajnokságot. Idegenben Siófokon (1–0) és Dunaújvárosban (2–0) is nyertek. Hazai pályán a Vác (3–2) és az Újpest (3–0) skalpját is begyűjtötték, egyedül Szombathelyen nem sikerült nyerniük (2–2).
A tabellán elfoglalt hely hűen mutatta az addigi eredményeket. A Ferencváros veretlenül állt az élen, míg a Bicskei-legénység a 12. helyen szerénykedett. Az eddigiekből kiderül, hogy a zöld-fehérek voltak a rangadó esélyesei. A ferencvárosiaknak külön motivációt jelentett, hogy 10 meccsen át nem tudták legyőzni a piros-fehéreket, így nagyon fenték a fogukat a Honvédra.
Ilyen előzmények után döbbent csend fogadta a 2. perc eseményeit. Fitos 40 méteres keresztlabdával indította Gregort, akit a tizenhatoson belül Keller becsúszva igyekezett szerelni, de a labda helyett a csatár bokáját találta el. A labda kigurult a pályáról, a játékvezető pedig meglepetésre és a hazai szurkolók megkönnyebbülésére kirúgást ítélt.
A zöld-fehérek gyorsan döntésre akarták vinni a pontok sorsát. A kispesti védelem azonban jól állt a lábán, Disztl Péter pedig fantasztikus napot kifogva bravúrosan védett, a 9. percben például Limperger bombáját bámulatos ügyességgel tolta kapu fölé. Feszült légkörben folyt a mérkőzés, kemény néha durva belépők „színesítették” a játékot. Fodor irtózatos erejű kapáslövése Kellert küldte padlóra, a védőt két percig kellett ápolni. A kispesti együttes egyre jobban felbátorodott és a 18. percben például Gregor Simont becsapva az ötös sarkáról lőtt kapura Józsa csak lábbal tudott hárítani. A piros-fehérek higgadtan és taktikusan futballoztak.
A 21. percben Simon a hazai térfél közepén elpasszolta magát Cseh megszerezte labdát, Kovácshoz játszott, majd a visszakapott labdával betört a büntetőterületen belülre és 11 méterről Józsa mellett a kapu jobb oldalába lőtt (0–1). A gól után a Ferencváros beleerősített, de a jól tömörülő kispesti védelmet nem tudta feltörni. A Honvéd veszélyes kontratámadásokkal operált, a félidő vége felé Gregor kis híján látványos gólt szerzett, a kiinduló kapus felett átemelte a labdát, de a kétségbeesve visszafutó Józsa nagy bravúrral az utolsó másodpercben a kapu fölé tolta a labdát.
Szünet után alig telt el öt perc és növelte előnyét a Honvéd. Az 50. percben Sass száguldott el a jobb oldaton, bár ketten is szorongatták remekül passzolt középre Kovács Kálmánhoz, aki lekezelte a labdát, majd a jobb alsó sarokba csavart (0–2). A közönség kispesti része még ünnepelte a második gólt, amikor szinte a középkezdés után újra Józsa kapujában táncolt a labda. Fodor ment el a jobb oldalon, középre adott, Gregor mellre vette a labdát, majd három ferencvárosi védő között, estében a bal alsó sarokba lőtt (0–3).
A mérkőzés sorsa ezzel el is dőlt, a találkozó hátralévő részében főleg a játékvezetői ítéletek borzolták a kedélyeket. A hazaiak elmaradt büntetőt, a vendégek Kovács Kálmán utolsó emberként buktató Józsa kiállítását kérték számon a sípmestertől, mi tagadás, mindkettőjüknek igazuk volt.
Az első húsz percben folyt csak „kétesélyes” játék, ettől kezdve a Bp. Honvéd egyre nagyobb súllyal tudta érvényre juttatni azt, amiben a jobb volt ellenfelénél. A kispesti középpályások jól szervezték a játékot, gyors csatáraikat rendre jól játszották meg. A harmadik góllal lényegében már az 51. percben eldőlt a három pont sorsa.
A Népsportnak nyilatkozó ferencvárosi edző, Novák Dezső megérdemeltnek nevezte a kispestiek győzelmét, míg a Honvéd szakvezetője Bicskei Bertalan „óriási rangadónak” minősítette a meccset, a korábbi kapus pedig értékelésében külön külön kitért Disztl Péterrel
Rákosi Gyula: – A minden csapatrészében jobban játszó Bp. Honvéd ügyesen használta ki hibáinkat, és megérdemelten győzött. Sajnos a két hét óta tartó betegség eredménye most jött ki mert nem voltunk eléggé frissek. Ez idő alatt nem tudtunk rendesen edzeni és komoly munkát sem tudtunk végezni. Végeredményben ezzel magyarázható vereségünk. Gratulálok a Bp. Honvédnak.
Bicskei Bertalan: – Akár hiszik, akár nem, a csapat eddig is jól játszott, de az az igazság, hogy ilyen jól még nem! Ahogy vártuk, óriási rangadó volt így a vesztes csapatnak sincs szégyellnivalója. Tudom, hogy korábban akadtak, akik megmosolyogtak, amikor kijelentettem, Disztl Pétert tartom a legjobb magyar kapusnak. Azt hiszem, ezt szerda este az Üllői úton ismét bizonyította! Szombaton Kispesten a Videoton ellen is remekelt, de a Fradi ellen még erre is rátett egy lapáttal. Amit Limperger, Vajda és Pintér lövésénél bemutatott, arra csak klasszis kapusok képesek.
FERENCVÁROS–BP HONVÉD 0–3 (0–1)
Üllői út, 30 000 néző
Vezette: Kovács I. L. (Roxin, Varga S.).
Gólszerző: Cseh (21.), Kovács K. (50.), Gregor (51.)
FTC: Józsa — Simon, Pintér, Keller — Topor (Nagy Zs., 52.), Bánki. Limperger, Kincses — Fischer, Wukovics, Dukon (Vajda, 56.)
Edző: Rákosi Gyula
Honvéd Disztl P. — Sallai, Disztl L., Csuhay, Cseh — Sass, Fitos, Fodor (Varga, 87.), Csehi — Gregor (Füle, 85.), Kovács K.
Edző: Bicskei Bertalan
IDEGENBELI STATISZTIKA
104 mérkőzés
20 győzelem
20 döntetlen
64 vereség
153 lőtt gól
250 kapott gól
GÓLLÖVŐLISTA
Ferencváros
13: Takács II. József, Albert Flórián
11: Sárosi György
Honvéd
11: Puskás Ferenc, Tichy Lajos
7: Kozma Mihály
LEGEK
Legnagyobb győzelem: 9–1 (1952)
Legnagyobb vereség: 5–11 (1941)
Legtöbb néző: 80 ezer (1973)
